Belső Föld

Azon gondolkodtam a napokban, hogy kéne írni a Belső földről is. Aztán ez kicsit feledésbe merült, egészen a mai napig, amikor is belebotlottam a Bájeni iratokba, ami a belső földhöz köthető. Valahogy mindig így van. Ha valami elkezd érdekelni, jönnek az infók. Persze ez a téma sem újdonság, a fórumon is már anno tettem fel róla infókat. Sőt, megemlítettem már itt is, amikor Hitlerről volt szó, ill. a Vril energiáról, de részletesebben nem mentem bele.

Na de, nem szaporítom a betűket, jöjjön a Belső Föld, először pedig kicsit tudományosan megközelítve, hogy még csak véletlenül se legyetek előítélettel eme téma irányába:

,,A Föld belső geofizikai modelljének megállapítása és meghatározása már jó ideje komoly kihívást jelent az értelmiségi közösségek számára. A gyors technológiai fejlődés miatt az ember azt gondolja, hogy a Föld belső összetételének meghatározása könnyű lesz, de ez mégsem olyan egyszerű. A Föld belseje a legmegközelíthetetlenebb része bolygónknak. Számos neves személyiség támogatta az Üreges Föld elméletet, és a róluk készült lista nem tréfadolog. Számos fizikus, csillagász, matematikusok és magas rangú katonatiszt osztotta ugyanazt a hitet. Ők megosztották történeteiket, tapasztalataikat, kutatásaikat és így tovább. Van valami valóban elképesztő abban az információban, hogy a Föld igazából üreges.

Jelenlegi tudásunkat a Föld belsejének összetételéről egy elmélet alapján feltételezik, melyet tényként tanítanak nekünk. A Föld belsejének összetételéről szóló bizonyítékok megfelelőek, de közvetettek. Nincsenek eszközeink a Föld belső mélyéből a közvetlen mintavételhez, az embernek (úgy tűnik, ha igen, akkor nem volt tudomásunk erről az információról) nem sikerült elérnie bolygónk ezen részét. Gyakran nehéz felismernünk, hogy amit oly sokszor tekintünk igazságnak, az valójában elméleteken és feltételezéseken alapszik. Vesszük ezeket az elméleteket, beletuszakoljuk az igazság kategóriájába, amíg egy másik elmélet nem jön helyette. Azok a személyek, akik az Üreges Föld elméletet támogatták, talán megdöbbenést kelthetnek. Néhányan közülük minden idők legbefolyásosabb, legintelligensebb, leginnovatívabb és legkreatívabb elméi, akik közül sokan adták a tudomány és a matematika gerincét. A értelmiségi aréna nem az egyetlen hely, az Üreges Föld elmélet a hadtörténelemben is kiemelkedő szerepet kapott, a globális szabályozás és az információk eltitkolása mára jól ismert, amit ma úgy ismerünk, mint a katonai ipari komplexum. Néhány ezen nevek közül meghökkentő lehet, de ne feledjük, hogy ez csak egy rövid lista azokról, akik támogatták az elméletet.

A ma fennálló legnépszerűbb elmélet, hogy a Föld egy szilárd belső vasmaggal, és egy külső olvadt réteggel rendelkezik. Eszerint a belső tér gömbhéjakra tagolódik, a belső magra, a külső magra, merevebb köpenyre és kéregre, ahogy a felszín felé haladunk. A Föld tehetetlenségi nyomatéka azt jelzi, hogy a tömeg koncentrációja a középpont körül van, a szeizmikus adatok azt is megmutatták, hogy a Föld középpontja egy szilárd gömb. Ez azért érdekes, mert az Üreges Föld elmélet szerint ott egy központi nap található. A modern tudomány megállapította, hogy a Föld magja ugyanolyan meleg, mint a Nap felszíne. Itt ismét meg kell jegyezni, hogy a Föld mag elmélet nagyrészt szeizmikus aktivitáson alapszik, és eddig valójában még soha nem voltunk képesek szondázni a Föld belsejét. Nem garantálható, hogy a Föld belsejének modellje vagy térképe egyedül a szeizmikus aktivitásra alapozható, de logikus elméleteket lehet belőle fejleszteni.
A mai tudomány nem volt képes megállapítani a Föld belsejének fizikai szerkezetét, mint tényt. Az Üreges Föld elmélet szerint a Föld központjában egy központi nap található, ami nincs összefüggésben azzal, amit ma a tudósok mondanak.

Az Üreges Föld elmélet azt mondja, hogy a Föld bolygó vagy teljesen üreges, vagy jelentős kiterjedésű belső tereket tartalmaz. Ez nem egy új elmélet, létezésének ténye végigvonult az egész emberi történelmen. A Buddhisták úgy hiszik, hogy a belső Földet egy szuper embernek és nőnek nevezett faj lakja. Ők állítólag a belső Földből alagutakon jönnek a felszínre, hogy felügyeljék, mi történik a külső világban. A Buddhistáknak úgy tűnik lámáik voltak, hogy őrizzék a belső Föld bejáratait Tibetben.
A tibeti és a hindu/indiai hagyományokban és szövegekben egy ősi Shambhala nevű királyságról írnak. Ez egy mitikus hely, mely valahol Belső-Ázsiában található. Bámulatos, ahogy a belső Föld elmélete beágyazódott az ősi kultúrákba.

F:paranormal, ujvilagtudat

A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában. Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül. Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenyek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz.



A Belső Föld belső körében Az Új Jeruzsálem lakói teljes szabadságban élnek, őket már nem köti a gravitáció. Náluk a földhözkötöttség már csak egy fogalom. Ők az Elohim, az Egyetemes Szerzet. Ez már az ötödik dimenzió, a Világosság Fényszövetsége. Az Elohim tartja megnyilvánulásban az egész teremtést, a külső világ nélküle már rég elpusztult volna.

Számunkra a Föld benti birodalma még a mesék világába fog tartozni, amíg meg nem szabadulunk a materialista természettudomány primitív világképétől, valamint a beteges, önző mentalitásunktól. Ezenkívül ki kell törnünk érzelmeink rabságából, az asztrális fogságból. Végül ki kell cserélnünk és magunk mögött kell hagynunk sérült személyiségünket, és ki kell emelkednünk egy teljes megújulásban a magunk-teremtette pokolból.

Meg kell értenünk : A VILÁGEGYETEMBEN semmi sem úgy működik, mint ahogy azt mi elképzeljük. Mesterségesen gerjesztett hiedelmeink elfedik a valóságot. Tudatában kell lennünk a ténynek, hogy MINDEN BOLYGÓ, SŐT CSILLAG is üreges! Ez az üreg egy élettér, ahol élethullámokat tart az Egy Élő Isten megnyilvánulásban. Ez a normális állapotuk! Ezért ha pl. a földönkívüli civilizációkról beszélünk, akkor előbb meg kell vizsgálnunk, hogy képesek vagyunk-e a helyes megkülönböztetéséi képesség használatára. Ha ez nincs meg, el kell állni ennek a témának a vizsgálatától. Tehát ezek után már hozzá kell tennünk, hogy a fent említett lények az adott bolygó külső vagy BELSŐ felületén élnek-e! Mert a világon semmi nem mindegy! Így annak tudatában, hogy a világegyetemben mindenütt a bolygók külső felére zárták ki a HARAG kirobbanása után a bukottakat, megértjük a kijelentését a beavatottaknak: a „látható világegyetem” a romlottság és bűn lakhelye. Ezek a poklok, ahol a bukott emberiségeknek meg kell tanulniuk a leckét sok-sok fordulaton keresztül a visszatéréshez. Ez az önismeret rögös útja. Szembesülnie kell önnön lényvalóságával, hogy megismerhesse a maga teremtette világot, és ezáltal megtanulja megkülönböztetni a látszatot a valóságtól, mert csak akkor tudja felismerni az Örök Igazságot.

A paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségekkel, valamint az ezotériával foglalkozók nagy része egyetért azzal, hogy a Föld belseje üreges és teret ad néhány fejlett civilizációnak. Róluk úgy tartják, messze előttünk járnak a fejlődésben szellemi és lelki tekintetben, valamint technikailag is. A Föld felszínén élő emberek szemében istenek. Néhányan úgy gondolják, hogy az UFO-k nem idegen bolygókról jönnek, hanem a Föld belsejében előállított járművekről van szó

1824-ben egy orvos összeállított egy expedíciót a Symmes Lyukhoz a Déli Sarkra, de az akció sikertelen volt.
1893-ban Dr. Fridtjof Nansen elkészíttette a hajót, a Fram-ot, melynek küldetése az északi sarki lyuk felfedezése volt. Visszatérve a kapitány és a legénység döbbenetes dolgokat mesélt. Az elmélet támogatói megőrizték a feljegyzéseket a hajónaplóból, miszerint meleg szelek fújtak az Északi Sark körül, piros és barna pollenszerű anyag borította néhol a havat, valamint leveles fa – és növénydarabok úsztak a jeges víz felszínén, ahol egyébként nincsenek is fák. Mindezeknek az anomáliáknak az eredete az elmélet hitvallói szerint bebizonyította a meleg északi nyílás létezését.

Az áttörést aztán 1926-ban Richard E. Byrd admirális hozta meg. Ő volt az első ember, aki ekkor átrepült az Északi Sark felett. 1929-ben sikeresen átrepült a Déli Sark felett is. A hivatalos jelentés szerint Byrd nem talált bevezető nyílásokat egyik póluson sem (eredetileg nem is azt kereste), a naplója szerint az admirális azonban talált egy nyílást az Északi Sarkon. A feljegyzések szerint 5000 kilométernyire berepült a poláris nyíláson, belsejébe elképesztő felfedezőutat téve meg.
1939-ben az amerikaiak és a németek között versengés folyt az Antarktisz meghódítására. Rooselvelt elnök Byrd admirálist küldte a fagyott kontinensre azzal a céllal, hogy megelőzze a németeket. Az úticél Western Hemisphere volt. Az elmélet hívői szerint egy titkos küldetésről volt szó, melynek valódi indíttatása az volt, hogy megakadályozzák a nácik bejutását a „sarkkörön túli világba”.

Amikor Byrd admirális 1947-ben az USA által indított titkos missziók során az Északi, majd a Déli Sark felett repült, egyesek szerint megtalálta ezt a másik világot. A „bizonyíték” erre vonatkozólag egy leírás az admirális hiteles „elveszett naplójából”, melyet végül az 1970-es években találtak meg az elmélet támogatói. Az ebben leírtak elképesztők voltak.

Néhány feltételezett bejárat:
- Kentucky, Mommoth Cave, Kentucky, US.
- Shasta hegy Kalifornia, US – az Agarthai civilizáció és Télosz városa állítólag a hegy alatt van merőlegesen
- Manaus, Brazília
- Mato Grosso, Brazília – Posid városa itt helyezkedik el
- Iguacu Falls, Brazília és Argentína határán
- Mount Epomeo, Olaszország
- Tibet - Shonshe városához vezető bejárat
- Mongólia - Shingwa földalatti városának állítólagos helye, melyhez a kínai-mongol határon található Góbi végtelen kopár vidékén elrejtett bejáraton keresztül lehet eljutni
- Rama, India - egy régen elveszett földalatti város lehet itt, melyet szintén Rama-nak hívnak
- Gízai piramisok Egyiptomban, közvetlen lejárat az Amenti csarnokába
- Salamon Király bányái
- Dero Caves
- Északi és Déli Sarkok poláris lejárói
Talán a Sarkokról van a legtöbb információnk. Ha New Yorktól elindulnánk felfelé északnak Kanadán át a Föld Északi Sarkán keresztül egyenesen, valahol Oroszországban kötnénk ki, igaz?
Nem biztos, hogy ott lyukadnánk ki – mondják, akik hisznek az üreges Föld elméletében. Az Északi Sarkon ugyanis egy nagy lyuk van - állítják – és ha ebbe bele tudnánk repülni vagy sétálni, a bolygó belsejében találjuk magunkat.
Az üreges Föld elmélete egyáltalán nem új keletű dolog, vita tárgyát képezi azokkal, akik szerint a Föld tömör. Nincs túl sok bizonyíték az üregességre vonatkozólag, hacsak nem veszünk figyelembe néhány megerősítetlen történetet, pár fotót, amelyen valóban lyukat lehet felfedezni az Északi Sarkon, valamint a fennmaradt utalásokat ősi írásokban. Valószínűleg van egy másik ilyen lyuk is a Déli Sarkon. Ám bizonyított tény, hogy az erről készült fényképek hitelesek.
Léteznek állítólagos történetek olyan emberekről, akik látták és bejutottak a Föld felszínéről a belsejében lévő térbe, ahol olyan önfenntartó vegetáció van, melyet egy belső Nap melegít, ahol különös, fejlett civilizációk élnek. Néhány szemtanú állítása szerint a bejáratot véletlenül találták meg, egyesek állítják, expedíciót indítottak azzal a céllal, hogy felfedezzék a Föld belsejét.

A szakirodalom szerint a németek a háború elvesztése után létrehoztak a Déli-sarkon egy titkos kutatóbázist. A Haunebu-2 és Haunebu-3, az új évezred csodajárművének fejlesztése már az Új-Berlinnek nevezett 211-es bázison fejeződött be. Ennek a világtól elzárt kutatóközpontnak a kialakítását jelentősen megkönnyítette, hogy az Antarktisz alatt szunnyadó vulkánok, és hatalmas barlangok találhatók. Közülük a legnagyobb kiterjedése eléri a 45 kilométert is. A megközelítésük sem nehéz, mert a vulkánok által táplált melegvíz-források zöld oázissá változtatták a felszíni talajréteget. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehetetlen emberi tartózkodásra alkalmas élőhely kialakítása az örök jég birodalmában.

Ennek a helynek még volt egy különlegessége: már foglalt volt a német építőcsapatok odaérkezése előtt is! Ám ezt a náci vezetők igen jól tudták. Ugyanis a terület feltérképezése közben döbbenetes dologgal szembesültek: - a pilóták számtalan esetben azonosítatlan, vagy ismeretlen technológiával felszerelt, esetleg földönkívüli járművek le és felszállásának lehettek tanúi, akik a jégtakaró alatti támaszpontjaikról folytatták intenzív tevékenységüket. Tudatos tervet eszelt hát ki az okkult náci vezetés: -kapcsolatfelvételt tervezett az ismeretlen civilizációval.

Az új támaszponton a németek törekedtek is erre a kapcsolatfelvételre az idegen, fejlett civilizációval, mert néhány év alatt olyan óriási technikai fejlődést értek el, ami egy magasabb szinten álló civilizáció segítsége nélkül elképzelhetetlen. Erre Richard E. Byrd admirális jelentéséből is lehet következtetni. Az amerikai titkosszolgálat ugyanis hamar tudomást szerzett Új-Berlin létezéséről, és attól tartottak, hogy a németek az időközben továbbfejlesztett csodafegyverükkel megtámadják őket. Ezért elhatározták, hogy megsemmisítik a bázist. Ehhez azonban fel kellett deríteni a pontos helyét, és véderejét. Ezzel a feladattal azt a Byrd admirálist bízták meg, aki 18 évvel korábban sarkkutatóként segített a németeknek feltérképezni a hatalmas jégmezőket, és ezáltal nagyban elősegítette az Antarktisz németek általi gyarmatosítását, és Új-svábföld létrehozását. A High Jump nevezetű nagy szabású hadművelet azonban nem a várt eredményt hozott.
Byrd 4700 katona, 13 hadihajó, 1 repülőgép-anyahajó, 10 vadászrepülőgép, 2 hidroplán, 6 teherszállító repülőgép, 6 helikopter és traktorok, páncélozott hójárók kíséretében indult útnak. Nem sokáig bolyongott a hatodik kontinensen. Útja egyenesen a Bunger-oázisba vezetett. Ez volt ugyanis a legnagyobb zöld földterület az Antarktiszon, és ez alatt találhatók a legtágasabb barlangok.

Ám mielőtt a flotta elérte volna a célpontját, hihetetlen dolog történt. A flottát ugyanis ismeretlen repülőszerkezetekből álló raj támadta meg, a híradások szerint szinte teljesen megsemmisítve azt. A túlélők nagy része azonnal visszafordult. Csak egy kis vakmerő felderítőcsapat repült tovább az admirális vezetésével.
1947. februárjában történt megérkezésükkor azonban elképesztő dolgokat tapasztaltak. Második expedíciója során az admirális korábban hófoltokkal tarkított zöld oázis helyett egy nagy, fekete földdel borított területet látott. Az oázisban tavak is voltak. Az egyikre leszállt egy hidroplánnal, és méréseket végzett. A víz nem volt hideg, és sósnak bizonyult. Az igazi kaland azonban ezt követően várt rá, mivel a terep időközben meglehetősen átrendeződött. Erről részletesen beszámolt a naplójában, amely azonban csak jóval a halála után került napvilágra. A Byrd-ről elnevezett Sarki Központ irattárosa bukkant rá, amikor elkezdte rendszerezni a tudós szellemi hagyatékát.
A kézirat tanulmányozása során döbbenten olvasta Byrd bejegyzését:



"Ezt a naplót a legnagyobb titokban vagyok kénytelen írni. Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot. Nincs módomban nyilvánosságra hozni a következő dokumentumot. Az itt közöltek talán soha nem kerülnek közlésre, de kötelességem leírni abban a reményben, hogy egyszer majd mindenki elolvashatja egy olyan világban, ahol bizonyos emberek önzése, kapzsisága és hatalomvágya nem hallgattathatja el az igazságot." A február 2 -i naplóbejegyzésből aztán kiderült, hogy valójában miről van szó: "Minden előkészület megtörtént, hogy északnak repülhessünk. Az üzemanyagtartályok teletöltve. Felszálltunk. A távolban hegyeket láttunk. Csakugyan egy hegységhez értünk, bár korábban nem tudtam róla. Átrepültünk egy hegylánc felett. A gerincen túl egy völgyet pillantottunk meg, amelyet egy kis folyó szelt át. Lehetetlen, hogy itt zöld növényzet legyen! Valami nyilvánvalóan nem stimmel. Itt jégnek és hónak kellene lennie alattunk.".

Ettől kezdve az események napjaink UFO-s elrablásaira emlékeztetnek: "A navigációs műszerek megbolondultak, az iránytűk csak pörögnek. Nem látjuk a Napot. Mintha itt valami más forrásból jönne a fény. Odalent fákat látunk. A magasságot 300 méterre csökkentettem, hogy jobban megfigyelhessünk mindent. A hőmérséklet 23 C! A műszereink ismét rendesen működnek. Rádiókapcsolatot viszont nem tudtam létesíteni a központtal, a készülék itt nem működött. A táj normális alattunk (amennyiben ez itt normálisnak mondható). A távolban valamiféle ”ragyogó” város látható. Ez lehetetlen! Repülőgépünk furcsán mozog. Képtelen vagyok irányítani. Nem reagál a kormányzásra. Istenem! Két furcsa repülő szerkezet jelent meg mellettünk. Gyorsan közelednek felénk. Korong alakúak és fényes felületűek. Egészen közel jönnek, és látom az azonosító jelzéseiket. Ez egy horogkereszt! Fantasztikus! Hol lehetünk? Ismét megpróbáltam irányítani a gépet, de nem sikerült. Valami láthatatlan erő mozgat minket.
Ahogy a két gép odaért hozzánk a rádiónk elkezdett recsegni, majd egy hang szólalt meg angolul, feltűnő német akcentussal. Egy üzenet érkezett. »Isten hozta admirális a birodalmunkban. Pontosan hét perc múlva leszállítjuk önöket. Nyugalom admirális, jó kezekben van. Bármit is tapasztalnak majd, ne rémüljenek meg! A barátaink talán szokatlanok lesznek önöknek, de jóakaratúak!« A repülőgép motorjai leálltak. A gép irányíthatatlanná vált. Újabb rádióüzenetet kaptunk. »Megkezdődik a leszállás.« Nem a megszokott módon ereszkedtünk alá, hanem úgy, mintha egy láthatatlan liftben lennénk. A földet érés csak egy apró zökkenés. Gyorsan leírom még, amit látok. Számos ”ember” közeledik felénk. Nagyon magasak és szőkék. A város a szivárvány színeiben csillog. Kísérőink náci jelzésű hajóitól távolabb óriási korong alakú járművek láthatók, számunkra ismeretlen technológia termékei, mégis oly ismerősnek tűnő jelekkel az oldalukon, talán az egyiptomi hieroglifákra hasonlítanak. Nem tudom mi fog történni, de nem látok fegyvert a közeledő alakoknál. Egy hang a nevemen szólít, és utasít, hogy nyissam ki a gép ajtaját. Megteszem. A rádióst és engem udvariasan fogadtak. Felszálltunk egy kis emelvényszerű járműre, aminek nem voltak kerekei, és a város felé haladtunk. Valami kellemes meleg italt kaptunk. Soha azelőtt nem ittam még ilyet. Nagyon finom volt. Tíz perc után két hatalmas alak jött elénk, kb. 3 m magasak voltak. Arra kértek, hogy kövessem őket. A szájuk nem mozgott, gondolatokkal kommunikáltak. Nem tehettem mást, elmentem velük. A rádiósom ott maradt."
Az admirálist egy különös ”emberhez” kísérték, akit mindenki csak Mesternek nevezett. Ez az ember igen fontos dolgot közölt vele:
"Admirális, elmondom miért hozattam ide. Érdeklődésünk önök iránt már akkor elkezdődött, amikor Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantották az első atombombájukat. Ebben a nyugtalanító időszakban elküldtük az önök felszíni világába repülő eszközeinket, hogy tanulmányozzuk azt, amit elkövettek az emberiség ellen. Látja eddig soha nem avatkoztunk bele az önök viselt dolgaiba, most azonban meg kell tennünk, mert megtanultak használni egy olyan energiát, amely egyáltalán nem való a földi emberiség kezébe. Küldötteink már átadták üzenetünket az önök politikai vezetőinek, de ők nem törődtek vele. Most önt választottuk ki arra, hogy tanúskodjon a létezésünk mellett, és meggyőzze őket esztelen magatartásukról."
A Mester arra biztatta Byrd-et, hogy vigye el üzenetét a világ vezető hatalmaihoz. Ebben az üzenetben felszólította az emberiséget, hogy hagyjon fel a nukleáris fegyverek gyártásával, és tanuljon meg békében élni a környezetével.
Ezt követően a Mester elköszönt, és magára hagyta az admirálist. A napló így folytatódott: "Visszakísértek a szobába, ahol a rádióst hagytam. Ismét felszálltunk arra a furcsa kerék nélküli járműre, és visszamentünk a repülőgéphez. Amint becsuktuk az ajtót a gép felemelkedett. A láthatatlan lift kilencszáz méter magasba emelt minket. Habár a sebességmérő nem jelzett, mégis gyorsan repültünk visszafelé." A két különös repülőgép mellettünk haladt. Egy idő után rádióüzenet érkezett: »Most magára hagyjuk admirális. A gépe ismét irányítható. Auf Wiedersehen!« A gép hirtelen megrázkódott, majd zuhanni kezdett. Gyorsan visszanyertem az irányítást felette, és már szabadon repültünk délnek. Ismét a jégmező felett voltunk. Sikerült rádióösszeköttetést létesítenünk a bázissal. Leszálltunk a támaszponton."
A történetnek koránt sincs vége. Annak ellenére, hogy 8 hónap állt rendelkezésére küldetésének teljesítésre, Byrd admirális 8 hét után befejezettnek nyilvánította az expedíciót. A megdöbbentő élményt követően rögtön visszafordult, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok kormányát a nácik és az idegen faj közös antarktiszi bázisának létezéséről, és hogy átadja a Mester üzenetét. Byrd naplója az amerikai vezérkar reakcióját is megörökítette: "A Pentagonban vezérkari ülés volt. Beszámoltam felfedezésemről és a Mester üzenetéről. Mindent szavamat előírásszerűen rögzítették, majd értesítették az elnököt. Utána még három órán keresztül ott tartottak. A Top Security Force alaposan kikérdezett a részletekről is, majd egy orvos-csoport megvizsgált. Igazi kínszenvedés volt! Utána elengedtek, de a Nemzetbiztonsági Iroda szoros felügyelet alatt tart. Azt a parancsot kaptam, hogy az emberiség érdekében HALLGASSAK mindarról, amit megtudtam. Emlékeztettek rá, hogy katona vagyok, és engedelmeskednem kell a parancsnak".

F:atjaro-penta blog