Mivel már eléggé régen-nagyon régen jártam erre, és tettem közzé bármit is, ezért szemezgetve a készülő könyvemből, teszek fel ide kis részleteket, hátha valakinek meghozza a kedvét akár a kutatáshoz, akár az olvasáshoz.
Bár nem állítom teljes bizonyossággal, hogy valaha is kiadatom a könyvem, ha valaki mégis úgy gondolja szívesen elolvasná, dobjon nekem egy üzit, és elképzelhető hogy megmutatom neki, illetve beszélgethetünk is róla, ugyanis nem légből kapott dolgokat írok le benne.
De nem szaporítom tovább a betűk sokaságát, lássuk a részleteket:
,,A Sárkány papok: Olyan papok, akik valamilyen formában együtt vannak egy sárkánnyal. Ha ezen papok megkérték a Mágusokat valamire, akkor azok megtették.
Bár régen képesek voltak átváltozni, ma már nem képesek rá, a védelmi háló miatt, ami a démonokat és minden mást távol tart az emberektől a védelmükben. Azonban eme háló miatt a Mágusok már nem tudnak tűzgolyókat sem használni, és nehezebben találják meg egymást. Így nehezebben segítenek is egymásnak a tanulásban.
Ha nem lenne a háló, egyszerűbb dolguk lenne, és könnyebben fejlődnének.
A síkok és más rezgéstartományok közötti átjárást is nehezíti a védelmi háló.
Míg egyes mágusok fenntartják ezt a hálót, másoknak viszont nem tetszik, hiszen így ők maguk is korlátozva vannak.
A sárkány papoknak sem tetszik a védelmi háló létezése. A mágusok pedig azóta irtják egymást, és nagyobb a bizalmatlanság közöttük. Egyes mágusok az emberek mellett vannak, míg mások ellenük.
A sárkány papok egyes elképzelések szerint a Lemúriaiakkal jöttek a Földre, így ebből az időből származtatható a létezésük."
,,Sárkány tanács: Csak sárkányokból áll, mindenfajta megtalálható a tanácsban. Színek szerint-mindegyikből egy van jelen. Ők adják tovább az információkat lefelé a Mágusoknak, és boszorkányoknak, illetve egyéb lényeknek.
A sárkány tanácson is múlik a védelmi háló megléte, illetve előszeretettel vitatkoznak, továbbá döntenek az emberek sorsa fölött. Valamint új fajok megjelenése, illetve már meglévő fajok és civilizációk eltörlése fölött is. Pl. ahogyan Atlantisz, vagy Lemúria esetében is volt.
Sok tudás elveszett az idők során, vagy rejtve van, mert veszélyes és csak az arra alkalmasok tudják megszerezni."
,,– Senki nem mondta, hogy bármelyikünkben is bíznod kellene, ha nem tévedek. A te döntésed mit teszel, és főleg mit hiszel. Meglepődnél, ha tudnád mennyire célravezetőbb az őszinteség.
Volt
egy testetlen mesterem, aki Drug-ként határozta meg magát. Sokat
tanultam tőle.
Drug
az óperzsa misztikában a hazugság démona,
mint kiderült.
Az
ő leckéje volt,
hogy ha hazudni akarok, akkor leggyakrabban őszintének kell lenni,
mert nem vonják kétségbe a hazugságot.
A
másik leckéje pedig miután tanított intrikát és hazugságot,
hogy rávilágított a feleslegességére.
A
legnagyobb hazugság, illetve a legjobb, ha elmondod az igazat, és
meggyőzöd, hogy hazugság.
Mindezek mellett nincs is rá szükség. Az emberek gyakran kitalálják a saját igazságukat. Meghagyom őket benne. Ha őszinte vagyok, és ellenkezik ezzel, kikiáltanak hazugnak, és maradnak a maguk igazságánál. Annyit hozzá kell tennem, hogy minden tanulásnak/tanulságnak volt ára. Ennek éppen az, hogy az entitás nyomán ezt ki lehet érezni energetikailag. Ezzel tisztában vagyok. Volt akinek sikerült is, illetve olyan is aki ügyesebb volt, és ezt külön is tudta látni, nem a részemként. Mármint az ő energiáját lehet kiérezni. Mintha olyan "szagom" lenne.
– Logikusan hangzik. Tehát akkor te démonokkal paktáltál le?
Dominik felnevetett. – Mondtam, hogy nem olyan vagyok mint az a jómadár. Többféle mágiával foglalkozok, többek közt démonológiával.
Eképpen
lehetnek démonjaim,
vagy sárkányom is
akár.
Bizonyos
jogok (értsd szerepkörök) következtében mondjuk úgy, van démoni
rangom. Ez azt jelenti, hogy lehetséges, hogy legyen bizonyos
mennyiségű alám rendelt démon. Hogy
tisztázzam, Démon
alatt
nem dogmatikusan működő, leggyakrabban alacsonyabb rezgésszintű
entitást
értek, mindemellett
lehetnek saját, teremtett úgy nevezett asztrál lényeim.
Vannak is. A sárkány az egyik ilyen
konstrukcióm.
De Vincentnek is vannak asztrális lényei. Majd elmondja ha akarja,
ez nem az én dolgom.
– A Drug démonról már hallottam, bár megmondom őszintén nem pont így. Hanem mint Druj, Iráni női démonként. De a keresztény démonológiában is megjelenik. Ahrim, Druj perzsa megfelelője. Druj mint(Hazugság). De tudtommal más a név és más a megidézett név. Alacsony rangú démonoknál, sokszor az ura, úrnője nevét veszi fel, és az ő nevében jár el. Ha nem tévedek persze.
– Nocsak. Hát mégis tudsz valamit? Nekem, mint mondtam Drug-ként mutatkozott be."
,,– Az előző életeidben is hasonló körökben mozogtál? Mármint úgy értem, Mágus, démonok stb.
– Nos, attól függ melyikben, de volt olyan is igen.
– És milyen régre nyúlnak vissza az ezekkel kapcsolatos emlékeid? – érdeklődtem.
– Lemúria
már volt akkoriban, ott volt
egy kis galiba...
De
amit konkrétan ide lehet kötni az kb az óperzsa birodalom ideje.
– Ahonnan a Drug is van.
– Volt. De igen. Mint kiderült akkor csesztem el először. Valahol az akkád birodalom környékén, pontosan nem tudom. Tehát az akkád birodalomban volt azt hiszem a második leszületésem.
Akkor
férfi voltam. Volt egy társam, aki amióta csatlakoztam ehhez az
emlékhez- űrt hagyott bennem, mert elvesztettem.
Harcos
voltam. Az akkád harcosok nagyon jók voltak akkor, és"különleges"
képességekkel rendelkeztek.
De tiltva is volt bizonyos mágia forma.
A
harcosoknak azok voltak megengedve, amik a fizikai testet érintik,
illetve a mentális, pszichés befolyást saját testük felett.
Nekem ez nem volt elég. Azt nem tudom miért, de beleártottam
magam, az
akkori, papi
mágiába. Kapcsolatot
teremtettem és idéztem egy nagyobb hatalmú asztrális lényt.
A
hiba tulajdonképpen logikus. A harcosok ami energiát felhasználtak,
azt belül tették. Mint a chi.
A
papok, ahogy az idézéseknél rendesen, kívül, megfelelő körben
stb.
Így
magamba idéztem. Helytelenül természetesen. Emiatt kötelék lett
az entitással, a belső esszenciával kötelék.
Itt
meg kell jegyezni, hogy akkoriban kicsit más volt a "mágia
megnyilvánulása". Akkor még a harmadik és ötödik dimenziók
között is lehetett közlekedni, sok minden azóta tiltott úgymond.
Miután
megvolt ez a hiba, tudomásom szerint megpróbáltak megölni. Nem
ment, ezért 200 év száműzetés következett. El kellett hagynom
azt a birodalmat.
Annyira
jutottam ezzel kapcsolatban, hogy nem szabad "instant"
tudáshoz hozzájutni. Akik
mégis megteszik, azok
a lények nem találnak a világban helyet, kötelezettséget rónak
rájuk, nevet nem szerezhetnek.
Ami
nyomot hagyott, hogy azt tudom, volt ott valaki, akit el kellett
hagynom. Sosem jöttem rá ki az."
,,Inkvizítorként dolgoztam, ha jól tudom, spanyol inkvizítorként... Most nem jut eszembe milyen néven... Caius... Igen.
Szóval
az egyik bibi az volt, hogy
boszorkányokat, pontosabban
energiaérzékeny embereket kutattam fel és ítéltem el amiatt,
amit
magam is csináltam a felderítésükre.
Mondjuk
más tészta, hogy vannak olyan "emlékeim", hogy meg
akartam menteni jó párat, de az máshova tartozik. Mást is
gondolok a történelemmel ellentétben miért volt az inkvizíció.
Mindegy...
Másik
bűn ami ugyan ebben az életben és feladatkörben volt...
– Ez nem hangzik jól. – vágtam a szavába. – Hiszem boszorkányokat kutattál fel, ha jól értem olyan eszközökkel, amikért te is halállal lakolhattál volna, szóval ez azért gáz. Na de mi volt a másik hiba?
– Szóval
beleszerettem egy nőbe. – folytatta
Dominik,
zokszó nélkül. –
A "taktika" az volt, hogy igyekeztem figyelmeztetni az ott
élőket-igen pontosan tudtam hol
éltek, az
energiaérzékenyeket is figyelmeztettem
tehát -
hogy pakoljanak, menjenek, és rangom miatt irányíthattam,
lassítottam a menetet. A szerelem ami volt akkor, azzal járt hogy
együtt is voltam a nővel, és várandós lett.
Viszont
aztán térképre tűzték a helyet, ahol élt.
Emiatt,
mert
azt gondoltam jobb lesz neki, és nem tudva, hogy várandós
elhagytam, majd ment a figyelmeztetés,
a falunak/városnak, neki is, hogy pakolj menj, jön az inkvizíció.
Nem
tette. De ezt először nem tudtam. Volt bennem szomorúság, mert
elvesztettem, de kapaszkodtam abba a hitbe, hogy megmenekült.
Ahogy
akkoriban szokás volt, a falubeliek az inkvizíció elé hozták aki
bevallottan vagy "hitelt érdemlően bizonyítottan"
boszorkány volt. Amit a helyiek "kivizsgáltak", azt az
inkvizíció máglyára vetette, amivel nem boldogultak, azt
"rendezte".
Hát
elénk hozták. A falubeliek megverték, megszégyenítették, az
ördög fattyának titulálták a gyermeket, innen tudtam meg, hogy
állapotos és vita nélkül máglyára kellett küldeni.
Ha
nem tévedek, püspöki rangom volt, mint inkvizítor. Nekem kellett
a máglyát meggyújtani. A bűnöm nem ez volt. Ez volt akkoriban a
világ rendje.
A
gond ott kezdődött, hogy ő is felismert persze, vele együtt
azonban
nem
tehettek máglyára, haragudott. Megértettem, hogy haragudott, de
egy kicsit megtört a kis lelkem. El is borította
az agyamat a fos, és az volt a gond, hogy a hatalmamat felhasználva,
mert akkor még igen sok volt, visszakövettem az utolsó embert is,
aki hozzányúlt, és nem éppen e világi módszerekkel végeztem ki
őket. Sokaknak
teljes tudatát meghagyva, de azt egy tehetetlen testbe
zárva. Azokat élve temették el,
legalábbis ép tudatukkal.
Na
ez kibaszott nagy bűn volt.
Ezek
után vették el a nagymértékű energia
felhasználásom, egyszerűbben a hatalmam igen nagy részét, a
tudásom nagy részét lezárták, hozzáférhetetlenné tették amíg
"újra nem tanulom".
Ez, Kedvesem nem azért volt hiba, amit gondolsz. Hanem azért mert nem szabadott volna felmenteni őket. Így megborítottam az egyensúlyt és azt, hogy akkoriban nem avatkozhattunk az emberek dolgába. Így legalábbis nem. Hagyni kellett folyni a dolgokat.
A szívem kissé összefacsarodott a történet hallatán, ám egyben az akkori boszorkányokkal is együttérzett."
Nos, egyelőre ennyi lenne a kis bepillantás. :)
