Üdvözlök Mindenkit!

Ez az oldal azért indult, mert szerettem volna kicsit összerendezni az információs halmazokat, továbbá azért hogy akik kíváncsiak és szeretnek kutakodni, számukra ez egy alap lehessen ahhoz, hogy ezt megtehessék a továbbiakban. Bár az írások különállóak, mégis van kapcsolat közöttük, hiszen minden összefügg mindennel, így ez nem meglepő. Csak arra kérlek titeket, hogy próbáljátok úgy olvasni az itt leírtakat, hogy kicsit elengeditek a csőlátásotokat (ha van), és megengeditek magatoknak hogy az ösztönök, megérzések vezessenek. Mi emberek sokkal többek vagyunk, mint amit elhitettek velünk, amit belénk neveltek! Soha nem szabad elfelejteni, hogy ahol a sötét oldal jelen van, ott ugyanúgy a világosság is. Nem vagyunk rabszolgák, a lepel lassan lehull, de nekünk is tenni kell ezért! Az internet pedig nagyon sok lehetőséget tartogat, ha jól használjuk, és hagyjuk hogy vigyen az “ár”.

Az anyagok nagy részét az általam indított topikból szedtem össze: http://tttweb.hu/forum/kategoria/kotetlenul/topik/igazi-vampirokrol/oldalszam/1

Tehát érdemes ott is körbenézni, hiszen konkrét beszélgetések is olvashatók a tagok között.

Megjegyezném, hogy a (Teremtés-kezdetek) írásnál ajánlom kezdeni az olvasást, hogy érthetőbb legyen.

Az oldalon szó lesz többek között;
– Bibliáról
– meditációkról
– spiritualitásról
– reinkarnációról
– börtönbolygóról
– gyorsuló időről
– Illuminatiról és a háttérhatalomról
– zeneiparról
– manipulációról
– nazca-vonalakról
– Pápáról és a Vatikánról
– időjárás befolyásolásáról
– Frigyládáról
– Smaragdtábláról, Saint Germain Grófról
– földönkívüliekről
– Vámpírokról bővebben
– Pálosokról
– Ley vonalakról stb…

Mindenkinek nagyon jó időtöltést kívánok itt, és ha esetleg kérdésetek lenne, ezen az email címen kereshettek bátran:

weisze0@gmail.com

Közösségi oldal: Új oldal, mert a régit a face letiltotta, vagyis a fiókomat.

https://www.facebook.com/A-leplen-t%C3%BAl-368802803538088/?fref=ts


Itt a régi oldal is, mert ezen sok bejegyzés olvasható, csak újakat már nem tudok feltenni:

https://www.facebook.com/aleplentul/?fref=ts

Ezennel már a facebookon lévő kis csoportban is várok/várunk mindenkit nagy szeretettel: https://www.facebook.com/groups/1823380674552604/





2016. július 10., vasárnap

Mesékben a valóság?







Nem tudok elmenni a mellett, hogy már többen is felhívták a figyelmemet arra a tényre, hogy a meséink sokkal több igazságot hordoznak magukban, mint a történelemkönyvek, és amiket a suliban tanítanak. Mondjuk ezt eddig is tudtuk, de akkor lássunk bővebb infórmációkat a mesékről példákkal tűzdelve:

,,1. Hófehérke és a hét törpe
Ez a mese Margarete von Waldeck, egy 15. századi bajor nemesasszony történetén alapul. Margarete Bad Wildungenben nőtt fel, ahol a testvére kisgyermekeket dolgoztatott a rézbányájában. A gyerekeket eltorzította a fizikai munka, az emberek csak törpeként emlegették őket. A mérgezett alma epizód is tényekre támaszkodik: egy öregember mérgezett gyümölcsöt osztogatott a munkásoknak, és más gyerekeknek, akik szerinte meglopták.
Margarete mostohaanyja, aki gyűlölte mostohalányát, elküldte a szépséget a brüsszeli udvarba, hogy megszabaduljon tőle. A lány a spanyol koronaherceg, a későbbi II. Fülöp szeretője lett. Fülöp apa ellenezte ezt a kapcsolatot, és spanyol ügynökökkel megmérgeztette Margaretét. "



,,
2. Rapunzel
Rapunzel története egy kora-keresztény történetre emlékezet. Egy kis-ázsiai pogány kereskedő a harmadik században annyira rajongott szépséges lányáért, hogy egyetlen kérő sem közelíthette meg. Amikor utazásokra indult, a lányt egy toronyba zárta. Az nem világos, miképpen vált a haj ilyen fontossá a történetben, mindenesetre a fiatal lány áttért a keresztény hitre, és olyan hangosan imádkozott a toronyban, hogy az egész város visszhangzott tőle. A kereskedő ezért a római prokonzul elé vitte a lányt. A prokonzul követelte, hogy a kereskedő végezze ki a lányát, vagy mondjon le a vagyonáról, amennyiben a kishölgy nem hajlandó új vallása nélkül élni. Az apa lefejeztette gyermekét, de aztán őt is megölte egy villámcsapás. A lány Szent Barbara néven, mártírként vonult be a legendáriumba. "



,,3. Kékszakáll
Perrault Elátkozott Conomor, egy Bretagne-i törzsfő köré fűzte a történetet, akit figyelmeztettek, hogy a saját fia keze által fog meghalni. Abban a pillanatban, amikor valamelyik felesége terhes lett, a törzsfő meggyilkolta. Perrault azonban egy másik figura, a 15. században élő nemes, Gilles de Rais is megihlette. A férfi a százéves háború hőse, Jeanne D’Arc védelmezője volt a csatatéren. Miután leszerelt a katonaságtól sorozatgyilkosként gyermekeket ölt. A Kékszakáll becenevet azért kapta, mert a lova sörénye kékesen csillogott a napfényben. A pere során részletesen beszámolt arról, hogyan csalta magához és kínozta a gyerekeket. Perrault ezeket a dokumentumokat használta fel félelmetes karaktere megalkotásához. "



,,4. Jancsi és Juliska
A Jancsi és Juliska mese tanulságát többnyire úgy értelmezik, hogy elrettenti a gyerekeket a szökéstől, a világgá menéstől. Azonban az egész Európát érintő, 1315-1317-es éhínség során a betegségek, tömeges elhalálozások, csecsemőgyilkosságok és a kannibalizmus annyira elharapóztak, hogy a szülők sokszor elhagyták a gyermekeiket és leölték az állataikat.
Jancsi és Juliska, vagyis Hansel és Gretel akár menedéket is lelhettek egy Katharina Schraderin nevű igen sikeres pék házában. A 17. században ez az asszony egy olyan sikeres gyömbéres keksz receptjét alkotta meg, hogy egy féltékeny riválisa boszorkánysággal vádolta meg. Először sikerült elmenekülnie a városból, de a feldühödött szomszédok serege megtalálta, visszakényszerítették a házába, és a saját kemencéjébe vetették. "
,,5. Hamupipőke
Perrault meséjének szőke, halovány, és szerencsétlen sorsú hősnője egy görög asszonyra, Rodopiszra emlékeztet, akinek a neve “rózsás arcút” jelent. Kicsi gyerekként Trákiában ejtették foglyul, és ie. 500 körül eladták rabszolgának Egyiptomban.
Szokatlan külseje nagy sikert aratott, gazdája elhalmozta ajándékokkal, például egy arany szandállal. A fáraó, II. Ahmózes is felfigyelt a lányra, és ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen az egyik felesége. Bár Rodopisz nem származott királyi vérből, néhány szertartáson részt vehetett és természetesen az is feladata volt, hogy testével szolgálja ura igényeit. Élt boldogan, amíg meg nem halt? Nem valószínű. "



F:szeretlekmagyarorszag.hu



,,Meséink alapjául a magyar ősvallás gyógyító és révülő bölcs papjainak (regöseinek, táltosainak, jósainak) túlvilági élményei szolgálhattak. Ezek a tanító-beavató és egyben gyógyító elbeszélések tőlük származhattak.
E mesék tehát nem kitalált történetek, hanem a felső és az alsó világok rejtett valóságáról szólnak. Meséink gyakran vándorútra indulással kezdődnek, emlékeztetve arra is, hogy vándorok vagyunk a Földön, melyen csak átmegyünk, keresve az igazi otthonunkat. E hosszú vándorút pedig mindig a Túlvilág valamely tartományába vezet: vagy az alvilágba, ahová a Gonosz legyőzésére indul a hős, a fogságban levő Fények és lelkek kiszabadítására; vagy a magasságba, az égbe, a mennyei társ és a boldog tündérhon megkeresésére.
A mese mint beavatás, a megismerés magyar Útja, ez a mi sajátos utunk. Kiutat keresve a boldogtalanság világából a boldogság honába, a mulandóságból az örökkévalóságba.
Ha nincs meg bennünk – Jézus kifejezésével élve – az Isten országának (vagyis a tündérek mennyének) képe és vágya, akkor leragadhatunk az alsóbb világokban.
Ha valakiben nem tudatosul az ember igazi célja és küldetése: a felemelkedés az eredeti és a valódi égi hazába, akkor hiábavalóan telik el az élete.
Gyönyörű ősi meséink felragyogtatják bennünk a mennyei, a valóságos Élet fényét, és megmutatják még ma is az oda vezető utat. Azaz: őrzik magukban a lényeget, a legfontosabb igazságokat. Ezért nem lehet eléggé komolyan venni e meséket.



Néhány magyar mesefordulat, meseelem pszichológiai leírása

  • Az égig érő fa (életfa, világfa) motívuma a magyar népmesék egyik legrégibb eleme. Diószegi Vilmos így ír róla: „Ez az égig érő fa nem más, mint a sámánhit világfája, a kanászlegény nagy tette pedig az egykori sámánavató szertartás emléke, amikor is a sámánjelöltnek a világfát jelképező, e célra elkészített, rovátkolt fára kellett felmásznia.”
  • Gyökerei az alvilágba nyúlnak, csúcsa pedig az égig ér. Azt szimbolizálja, hogy az ember az anyag sötét birodalmából a szellem magasságaiba emelkedhet. Az ágain csüngő gyümölcs a szellemi fejlődés jutalma (bölcsesség, szépség, szeretet, igazságosság), s aki eszik belőlük, sose hal meg.
  • A hős vándorlása során elér egy kutat, melybe leereszkedve egy másik, „lenti” világban találja magát. A lelki életünkben saját mélyebb lelki valóságunkba szállunk le egy álomban vagy egy belső utazásban.
  • A tetejetlen fa megmászása során jelentősen megváltozik a hős időélménye a külső megfigyelőkéhez képest. Ez párhuzamba állítható a módosult tudatállapotok élményanyagával, melyet relaxációs vagy meditatív élményekben élnek át.
  • A gonosz mostoha jelképezi a gyermek felnövekedése során a leválás nehézségeivel küszködő fiatal anya-élményének változását: édesanyja mintegy meghal számára, hiszen felnőtten már nem viselkedhet gyerekesen, nem várhatja szüleitől a gyermeknek járó gyámolítást. A mostoha az elszakadás sötét oldalát jelenítheti meg.
  • A király és három fia a részletesebb elemzések szerint analógiában van a négy alapvető lelki funkcióval. Ezek a gondolkodás, az érzelmek világa, az intuíció és az érzékelés.
  • Az intuíciót jelképezi még a gebe, mely parazsat eszik: a tűz az intuíció jelképe.
  • Sárkány – egyesíti magában az alvilági kígyó és az égi madár (sötétség és fény, ég és föld) jegyeit. Alakja eltolódhat jó és rossz irányába egyaránt. Fejeinek sokasága a testi és a szellemi erő ősi kifejeződése. A magyar népmesékben gyakran tűnik fel a kincs őrzőjeként, az égi vár védelmezőjeként, s tüzet fúj, kénkövet okád. Szerepe: elpusztítani azt, aki beavatatlanul, méltatlanul akar átjutni rajta.
  • Egy másik mesében a sárkány a kút vizét zárja el, és ilyenkor a birodalom kiszárad, az érzelmi élet elsorvadásának jeleként.
  • Tündér Ilona – halhatatlan, az élet vize és más varázseszközök őrzője, a világfán lakik, lépte nyomán virágba borul a természet (földistennői jellegzetesség), aranyhajú, homlokán csillagot visel, gyöngyöt sír és madár alakban jár (hattyú vagy réce). Varázshatalmú, átváltozásra képes, hol jó, hol csalfa és gonosz nőalak.
  • Boszorkány – a női elv destruktív, démoni oldalát, a „rossz” anyát szimbolizálja. A 12. századtól kezdve, a kereszténység tudatos manipulációjaként, elsősorban az ősi pogány hit képviselőit: a javasokat, tudókat, látókat, táltosokat tartották boszorkányoknak.
  • Égberagadás – a Griffmadár a hőst egyik világból a másikba röpíti.
  • A halálhoz hasonló, révülésnek, ill. „elragadtatottság”-nak nevezett állapot, melynek során a kiválasztottak közvetlenül érintkezésbe lépnek égi erőkkel.
  • Farkas – a vadság, a rablásvágy, a falánkság és a szexuális kicsapongás megtestesítője. Állatmesékben butaságot, nyers erőt, gonoszságot jelent.
  • Griffmadár – a sas és az oroszlán keveréke, napjellegű állat. A földi hatalom és az égi energia, az erő és bölcsesség, az emberi és isteni természet egyesülését szimbolizálja.
  • Róka – a ravaszság szimbóluma (a róka régi magyar neve „ravasz”). Jelent még csalást, tolvajlást, kapzsiságot. Tündérmesékben olykor a hőst segíti varázserejével.
  • Gólya – hosszú, piros csőre miatt fallikus jelentésű madár. Talán emiatt terjedt el az a gyermekámítás, amely szerint a gólya kéménylyukba (vagina) ejti be a gyermeket. A magyar néphit jósmadárként is számon tartja.


Hajnal

Koszecz Sándor szerint:
Ebben a népmesében a feneketlen tóból megjelenő sárkányok elragadják a királylányokat. Majd Hajnal, mint a szabadító főhős a sárkányokat legyőzve megmenti őket.
Közelebbről megvizsgálva a történetet rájöhetünk, hogy voltaképpen saját problémáinkról van szó. A feneketlen tó legfőbb jellegzetessége, hogy nincs alja, vagyis az alsó világ felé nyitott. Az alsó világ erői szabadon közlekedhetnek rajta keresztül. Ez pedig az anyagi (és testi) csábításai által valós és jelentős erőt képvisel nemcsak gyermekeink, de saját hétköznapi létünkben is.
Hajnal nevű főhősünk leszáll ebbe a sötétségbe. Hogy miért? Hajnal a Nap erőnléti helye. Egy napon belül ez az az időszak, amikor újra a fény kerül erőfölénybe világunkban. A sötétséget tehát csak ő tudja megszüntetni.
Amikor a királylány meglátja, összecsapja a kezét, és azt mondja: „– Jaj lelkem Hajnalom, hogy jöttél ide?” 
Vagyis az erőbe kerülő fény bennünk van (adott esetben a királylányban), de ugyanígy bennünk van a fény hiánya is. Amint rájövünk saját, lelkünkben hordozott sötétségünkre, és szembe tudunk nézni ezzel a nem éppen kedvező képpel, abban a pillanatban el is indulhatunk a „hajnalodás” útján. Vagyis nemcsak a Hajnal és a királylány él bennünk, de a sárkány is. (Minden történetnek voltaképpen egy szereplője van, „én magam”, és minden külön álló szereplő ennek az egynek a különböző megnyilvánulási formája.)
Hajnal, amikor megküzd a sárkánnyal, egy próbatétellel néz szembe és győzi le ellenfelét. A sárkányt pedig nem megsemmisíti, hanem átlényegíti.
A mese azt mondja, hogy „buzogánnyal fejbe teremti”. A buzogány az egyik legtisztább Nap, illetve csillag jelkép. A fej pedig a szellemiség területe. Ezt a két képet összeolvasva nem beszélhetünk kizárólagos pusztításról, mint ahogy a mese sem teszi ezt, ez nem más, mint a fény által a szellemiség területén végrehajtott teremtő művelet.


Fehérlófia

A Fehérlófia című mese ősi pogány típusú mese, mely a honfoglalás előtti korokból fennmaradva él folklórunkban.
Jelképrendszere a pusztai nomád társadalom rendjét tükrözi, és modellezi a társadalmi környezetet. A történet szereplői és a cselekményelemek jelképes jelentést hordoznak.

A főhős neve (lótól ellett!) is a pusztai lovas eredetre utal (Hunor és Magyar apja Ménrót király nevében is benne van a mén, ló szó). Nomád népeknél természetes a lovas sajátosság hangsúlyozása. Mint ahogy már Makai László is rámutatott, a szereplők közül Fehérlófia a hódító nomád életmódot folytatókat, Fanyűvő az erdőlakó népet, Kőmorzsoló a földtúrókat (földművelőket), Vasgyúró az iparral foglalkozó népeket jelképezi.
Kapcsolatuk a sztyeppei népcsoportok szigorú rangsorát tükrözi. Mesebeli szerepük életmódjukat, harcmodorukat és viselkedésüket példázza.
A harci rendet ismerve természetes, hogy Fanyűvő első szóra átadja a kását Kaponyányimonyóknak. Kőmorzsoló ugyan szembeszáll vele, de végül megfutamodik, így a törpe a hátáról eszi meg a kását. Vasgyúró a legbátrabb hármójuk közül, keményen ellenáll, szembefordul az ellenséggel, ezért a hasa bánja a kásaevést. Győzni azonban csak Fehérlófia tud, még az alvilágba is követi a manót, hogy leigázza.
Az alvilág réz-, ezüst- és aranyerdejében legyőzi a három, hat, illetve tizenkét-fejű sárkányt, és megmenti a rab királykisasszonyokat. Három szolgája a kosárban csak a királykisasszonyokat húzzák fel, Fehérlófiát ott hagyják csalárdul. Ekkor Fehérlófia a felül sas, alul oroszlán griffmadárhoz fordul. Ez fel is viszi, de útközben táplálnia kell a madarat (három kenyérrel és három tábla szalonnával), mert különben leveti. Amikor elfogyott az étel, és még mindig nem értek fel, saját karját és lábát áldozza fel. Végül, mikor mégis feljutnak, a madár hétszer erősebbé teszi, mint volt, és a legszebb királykisasszonnyal ülhet nászt Fehérlófia.
Makay szerint a griffmadár itt a nép őrszelleme, amelyet áldozatok árán is táplálni kell, mert különben biztos a pusztulásunk. Csak ezután adhat vissza nekünk e szellem mindent, akár hétszeresen is.
A századok során több magyar népmesébe bekerült a táltos szimbolikája. Ezek a népi alkotások rejtve őrizték a táltos tevékenységek pozitív emlékeit. A Fehérlófia is bemutatja a táltos szerepét: a társadalom jótevőjét, aki az emberekért küzd, és sikerrel jár a földöntúli világ erőivel szemben. Kidomborítja a táltos hős emberfeletti erejét és tehetségét, amelyekre a feladatok végrehajtásában szüksége van.
A mese szerkezete a révülés különböző szintjeit írja le.
A hős emberfeletti erővel születik ló anyától, tehát valójában táltos.
A hős erős ellenfelekkel találkozik, és párviadalban legyőzi őket. – Az ősi hitvilág szerint a táltosnak állatalakban többször meg kell küzdenie az ellentétes erőkkel.
A hős az elrabolt királylány kiszabadítására indul az alvilágba. – A táltos az elrabolt lelket megpróbálja visszahozni a szellemek földöntúli világából.
A hős megmenti a királylányt és legyőzi az alvilág rabló szellemszörnyét, a sárkányt. – A táltos révülése során szintén megmenti az elrabolt lelket.
A hős visszaküldi a királylányt a felső világba, de ő maga az alvilágban reked. – Itt a táltos révülés veszélyei mutatkoznak meg, a révülés komoly lélektani veszélyekkel és baleseti lehetőségekkel járhat.
A griffmadár felviszi a hőst az alvilágból a felső világba. – A táltos segítőszelleme révén sikerrel járja meg a révülés útját.
Útközben a hős saját levágott végtagjaival eteti a madarat. – A mese itt a táltos beavatás fontos mozzanatára utal: a jövendő táltost a szellemek szétdarabolják és megeszik.
A griffmadár a hős végtagjait visszaforrasztja, ettől a hős még nagyobb erőt nyer. – A beavatandó táltost a szellemek újjáélesztik és megadják neki a táltos erőt.
A hős feleségül veszi a királylányt, s ő maga is király lesz. – A jelölt elnyerte beavatottságát és valódi táltos lett belőle.
Ez a mese az emberi felnőtté válás folyamatát, az egyéni fejlődés és a közösségbe való beilleszkedés nehézségeit mutatja be. A nagykorúvá válás folyamatán belül a serdülőkor témája a hangsúlyosabb. A mese a felnövekedés nehézségeiről és megpróbáltatásairól, a felnőtt valósághoz való alkalmazkodásról beszél."
További meséket találhattok:


F:antalvali.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése