Hipnózis! Mi is az a pszichoterápia, vagy kézindukció?

 

 

Korabeli fotó egy színpadi hipnózisból: a szereplők azt a szuggesztiót kapták, hogy berúgtak.

Valójában a hipnózis kialakulásához legalább két dolognak fent kell állnia: legyen az alany hipnábilis és legyen egy belső beleegyezése a hipnotikus állapot kialakítására és fenntartására.

A hipnábilitás mértéke tulajdonképpen ezt jelenti, hogy valaki mennyire hajlamos a hipnotikus szuggesztiók végrehajtására, vagyis, hogy milyen mértékben hipnotizálható.

A vizsgálatokban általában alacsony és magas hipnábilitású személyeket szoktak összehasonlítani különféle mérési eljárásokkal. A személyiségjellemzők felöl közelítve a kérdést, azt találták, hogy az erősen hipnábilisak hajlamosak erősen bevonódni mindenféle képzeleti tevékenységbe, pl. mélyen el tudnak merülni egy regény olvasásában. További jellemzőjük a gondolati rugalmasság és a koncentrációs készség.

 

Amikor EEG-vel vizsgálták a gyengén és erősen hipnábilisek csoportját, kezdetben az un. fokozott alfatevékenységre való hajlamot tették felelőssé a hipnábilitásért. Az alfatevékenységet az EEG-n a 8-13 Hz-es frekvenciasáv jelenti, amit akkor tapasztalni, amikor lehunyjuk a szemünket és bambulunk. Az agykontrolos Silva még ezidőtájt csente el és szabadalmaztatta sajátjaként a meditáció- és hipnóziskutatás ismereteit, de ahogy mondják, lemaradt egy körrel, mert az agykontrolosok megszédített tömegei még mindig "alfába mennek le", miközben ma már tudjuk, hogy a fokozott theta (3-9 Hz) aktivitás jellemzi mind az erősen hipnábilisokat, mind a meditatív és hipnotikus állapotokat.

A hipnózis indukció folyamatában az első lépés mindig a beszűkült figyelem állapotának létrehozása. Láttuk, hogy az erősen hipnábiliseknek ez jól megy. Ezt követően azonban az alanynak fokozatosan fel kell adnia kritikai érzékét, a realitás tesztelését, hiszen a hipnotizőr olyan dolgokat kezd sugallni, ami "ép ésszel" nem fogadható el. Pl. hogy egyik kezem fel fog emelkedni. A "józan ész", a valóság folyamatos kontrolja a homloklebeny funkciója; aki el tudja "hinni", hogy a keze csak úgy maga-magától fel fog emelkedni, annak le kell mondania a hitetlenkedésről, vagyis homloklebenye intenzív működtetéséről. Később a hipnotizőr egyre inkább képszerűen kezd beszélni, hasonlatokat használ és illogikus kapcsolásokat hoz létre. Pl. "most kint fekszik a tengerparton, lágy szellő fújdogál, süt a nap, a sirályok rikoltoznak, a távolban gyerekek zsivaja, érzi a homok melegét, s minél jobban érzi ujjain az átpergő homokszemeket, annál mélyebb hipnózisba kerül". Ugye valójában az illető egy széken ül, az összes dolgot el kell képzelnie (vizuális, hallási, tapintási, hőérzési fantáziák), és annál mélyebb a hipnózis, minél jobban érzi a homokszemeket peregni ujjai közt, ami egy teljesen illogikus összekapcsolása két dolognak. De működik, mert kikapcsol a homloklebenyi cenzúra, beindul a jobbféltekei fantáziavilág, és ott már nincsenek ellentmondások és logika. 

 

 Az agy PET képén azok a területek láthatók (a jobb ECL, a talamusz és a hídnak nevezett ősi agyterület), amelyek az élménybe való bevonódás mértékével arányosan aktíválódtak.
(a melegebb szín fokozottabb aktívitást jelent)

 

Egy másik kutató azt vizsgálta, vajon mi változik meg az agyban, ha az alanynak azt a szuggesztiót adják, hogy a színes foltokat fekete-fehérben lássa, ill. fordítva, ha arra kérik, hogy a szürke árnyalatokat mutató ábrát lássa színesben.

A kísérleti személyek a hipnotikus szuggesztió függvényében képesek voltak mást látni, mint amit néztek

Éber állapotban azt találták, hogy az agy "színelemző" területe csak a jobbféltekében kapcsolt ki, ha a színeket szürke árnyalatoknak kellett látni, ill. kapcsolt be, ha a szürke árnyalatokban színeket kellett látni. Ez megfelelt a kísérleti személyek képzeleti működésének, vagyis udvariasan törekedtek arra, hogy olyannak képzeljék az ábrát, amilyet kértek tőlük. De mindeközben a balfélteke pontosan tudta, mit is látnak valójában. Drámaian megváltozott a helyzet azonban hipnózisban, ekkor már mindkét félteke "színelemzője" a szuggesztiónak megfelelő állapotba kapcsolt, vagyis a kísérleti személyek már az észlelés szintjén mást láttak.

F:https://pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/hipnozis-pszichoterapia.htm

Ez pedig egy nagyon jó videó, illetve leírás, magyarázat:

http://drszabocsaba.hu/index.php/12-videok/40-a-hipnotikus-szuggesztiok-mukoedese

Látható, hogyan lehet befolyásolni, az íz érzékelést és egyebeket! (Íz hallucináció)

És hogyan tudják visszavinni a gyerekkorába az alanyt.(Életkor-regresszió)

stb...

remote viewing

Az emberi agy egy csodás szerkezet. A távérzékelésre bárki képes lehet.

,,A remote viewing, angol kifejezés = távérzékelés, távolba látás. A távérzékelés (angol kifejezéssel: remote viewing) a tudatban keletkező állapot. Olyan tudati folyamat, amely során egy személy megváltozott tudatállapotban az ismert érzékeken túli észleléssel képes részletes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról (stb), és az információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt. A folyamat tértől és időtől független. A távérzékelés szándékosan létrehozott és irányított tudati folyamat, amely egy meghatározott cél adatainak, információinak megállapítására irányul, amelyről az érzékelőnek nincs tudatos információja az érzékelés időpontjában. A "tőle akár jelentős távolságban lévő" kifejezés értelmezése a végtelenben végződik, azaz az érzékelés távolságának csak a remote viewer (a továbbiakban: távérzékelő) tudata lehet a határa. Erre példaként említhető Ingo Swann amerikai távérzékelő 1973-as úgynevezett Jupiter RV Próbája, amely egy volt a számos korai kísérletek között, amelynek során megkísérelték feltárni az emberi elme kiterjeszthetőségének határait, ez esetben a Jupiter bolygóra. Ez a próba a távérzékelőnek semmiféle nehézséget nem okozott. A kísérlet során Swann információkat közölt a Jupiter bolygó akkor még felderítetlen gyűrűiről, holdjairól.
A távérzékelés definíciójában megfogalmazott "nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt" kitétel természetesen arra utal, hogy a távérzékelő nem fordul segédeszközökhöz a kísérlet céljára vonatkozó információk megszerzéséhez, ahhoz csupán elméjét használja. Nem minősül segédeszköznek a távolbalátás-távérzékelés folyamatában szükségesen felhasznált tárgyak, amelyek csupán az egyes kísérletek funkcionalitását szolgálják (például papír, ceruza, diktafon, stb).

Mindenképpen el szeretném kerülni, hogy ismétlően leírjam azokat a meghatározásokat, amelyeket az interneten százszámra elérhetnek. Egyszerűsítve így foglalhatjuk össze a mentális távérzékelési folyamatot: a remote viewing (távérzékelés) egy olyan személy beszámolója tőle bármilyen fizikai távolságra elhelyezkedő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról, folyamatokról (stb), akinek tudata az adott helyre, időpontra vetül ki, majd az ott tapasztalt információkat dokumentálhatóan átadja. A távérzékelőnek természetesen rendelkeznie kell egyfajta affinitással az érzékeken túli észlelésekkel kapcsolatban, és alapképességgel, ami lehetővé teszi számára a távolbalátás-távérzékelés megvalósítását, azzal együtt, hogy elméletileg minden ember képes kölcsönös mentális interakcióra.

Hogyan működik?

A távérzékelés a mélytudat teljesen természetes folyamata. Akkor működik a leghatékonyabban, ha semmiféle módon nem erőltetjük. A tudat mély állapotában akár a teljes Világegyetemből ismeretekhez juthatunk. A távérzékelés igazából nem más, mint a megérzés, az intuíció olvasása.
Távérzékelésre - mivel ahogy az előbb is olvashattuk, a tudat egy folyamata - általában minden ember képes, az alapvető képességek mindenkinek a rendelkezésére állnak. Ösztönösen többeknél elő is szokott fordulni, amelyet a tudatos, reális elme többnyire elnyom, az ilyen embereknél rendszerint maximum elillanó emlékkép marad a tudatban. Ezeket az ösztönös kezdeményeket tanulható keretek közé helyezve bárki képes lehet tudatosan távérzékelni. A tudatosan létrehozott távérzékelés olyan tudományos alapossággal összeállított folyamat, amely segítséget és lehetőséget ad az embernek veleszületett, alapvető pszí-képességeinek összefogására, és adott célra történő alkalmazására. A távérzékelés során a szubtérből kapott ismereteket már azelőtt rögzítik, mielőtt a tudatos agy elemző folyamatai megzavarhatnák a normális érzékelési folyamatát, vagy a racionalitásával vagy a képzelet révén. Felépített távérzékelési folyamat során, ha a tudatos agy kísérletet tenne az eljárástól való eltérésre, vissza kell vezetni a megfelelő útra. Ha ugyanis a tudatos agy sikeresen átvenné az irányítást, akkor innentől kezdve a kapott adatok használhatatlanok lennének.
A távérzékelés mindig egy adott célra összpontosít. A cél bármi lehet, amiről információt szeretnének megtudni: egy hely, esemény, adott személy, tárgy, objektum, folyamat, dokumentum, stb. A gyakorlott távérzékelők többszörösen összetett feladatok megoldására is képesek.
A távérzékelési eljárás előkészítéseként szükséges meghatározni a cél koordinátáit, vagy fedőkódját. Ez általában két darab, egyenként négy karaktert tartalmazó karakterláncból áll, amelyet a megbízó határoz meg a céllal való társításkor. A kóddal, illetve koordináta meghatározásával rögzül a cél a közös tudatmezőben, amelyből aztán a távérzékelő a távérzékelési ülés folyamán visszanyeri ezeket az információkat. A távérzékelő természetesen nem tudja, hogy a kódok mire vonatkoznak, mit takarnak, hiszen úgy a valós életből rendelkezésre álló információkat közöl(het)né az ülés folyamán.
Számos kísérlet igazolja, hogy a tudat pontosan be tudja azonosítani a célt még akkor is, ha annak csak a koordinátái (kódja) vannak megadva. Egy helyes távérzékelési folyamat szigorúan kidolgozott tudományos protokoll mentén zajlik, a távérzékelő a folyamat végéig semmiféle információt nem kap az információnyerés alapjául szolgáló célpontról.
Különféle módszereket dolgoztak ki az emberi tudat távérzékelés során alkalmazott helyes működésének kiváltására. Valamennyi módszer közös abban, hogy egyfajta "megváltozott tudatállapotot" igyekeznek létrehozni, és ebben a megváltozott tudatállapotban törekednek az adott célra vonatkozó információk megszerzésére. Mindezen módszerek célja és eszköze: a lehető legteljesebb módon leszűkíteni és kizárni a hétköznapi élet zajait, zörejeit, zavarait, a kísérletben részt vevő személy figyelmét elterelni az öt fizikai érzékszervről, és tudatosságát elmozdítani tudatküszöb alatti észlelésének irányába. Ez az állapot abban a pillanatban elérhetővé válik, amikor az alany tudatossága nem szögeződik az élet fizika oldalához. A megfelelő állapot előidézéséhez különféle meditációs technikák használata javasolt.
A cél koordinátáinak, kódjának ismeretében a távérzékelő az általa használt módszerrel megváltozott tudatállapotba juttatja magát, majd a (szintén általa elsődlegesen használt) megfelelő rv-protokoll segítségével meghatározza a cél információit.

A megváltozott tudatállapot jellemzésére William James (amerikai pszichológus, filozófus, 1842-1910) ezt írta híres megjegyzésében: "...normális éber tudatunk... csak a tudat egyik sajátos állapota, míg körülötte tőle csak homályos védőernyőkkel elválasztva, egészen másfajta tudat formái léteznek. Egy életet leélhetünk anélkül, hogy gyanítanánk létezésüket; de alkalmazzuk csak a kellő ingert, s egyetlen érintésre megjelennek a maguk teljességében." [1] A távérzékelési folyamat lefolytatásához megfelelő tudatállapot elérésének begyakorlását követően ezek az elősegítő megoldások akár el is hagyhatók.

Mitől működik?

A remote wiewing működésének kulcsa az emberi tudatban rejtőzik, azon belül is az emlékezésben. "Az emlékezés, valamint az érzékeken kívüli információcsere meghaladja azokat a képességeket, amelyeket eddig hagyományosan az emberi agynak tulajdonítottak. Különleges körülmények között az emberek, úgy tűnik, képesek rá, hogy visszaemlékezzenek bármely, vagy talán minden tapasztalatukra és talán mások tapasztalataira is; és alkalmilag hatással lehetnek téren és időn át egy másik ember lelki és testi állapotára. Úgy tűnik, egyedek, sőt egész kultúrák képesek láthatatlan kapcsolatba lépni egymással oly módon, hogy ötleteiket és alkotásaikat megosztják egymással a hagyományos és kölcsönös információcsere keretein túl is." [2]
Ezekről a valóságban meglévő, és az anyagi világban élő ember számára tudati ellentmondásoknak látszó témákról az alábbi kérdések tehetők fel:
· "Miként lehet, hogy az emberek egynegyede -és nemcsak az érzékeny típusok- azzal a képességgel bír, hogy távérzékeléssel "leolvassa" annak a személynek a tudatát, akivel kapcsolatba lép?
· Hogyan képes valaki spontánul és közvetlenül hatni egy másik személy agyára és tudatára -sőt talán óriási távolságból "belenézni" a másikba, és megmondani, mi baja van az illetőnek?
· Lehet-e, hogy együtt meditáló embereknek van valamilyen csoporttudatuk -és ez a közös tudat hatással van más emberek testi állapotára?"

"Mindezekre a kérdésekre létezik közös válasz. Amit itt, ebben a (kiragadott) felsorolásban megkérdeztünk, lehetséges, ha azt tételezzük fel, hogy a világegyetemben előforduló dolgok és események között finom és folytonos kapcsolatok vannak. Ha léteznek ilyen "kozmikus kapcsolatok", akkor a mikrorészecskék tudomást szerezhetnek egymás állapotáról bizonyos koordináta-rendszereken belül; az élő szervezet genomja kapcsolatban állhat a környezet megelelő vonásaival; az emberi agyak és a tudatok pedig téren és időn túl léphetnek közvetlen kapcsolatba egymással." [3]

Mivel ez a ismertető tulajdonképpen a távérzékelés (remote viewing) leírásáról, lehetséges alkalmazásairól szól, részleteiben nem térek ki az úgynevezett bizonyítékok felsorolására. Személyes példáimból (HunViewer) három konkrétumot azonban megjelölök, amelyek a létező tudatok téren és időn kívüli összekapcsolódásával jöttek létre a valóságban: [I.] 2001.09.11., a WTC elleni művelet, amelynek során az ikertornyok megsemmisültek az amerikai metropolisz szívében. E dátum előtt öt hónappal, 2001 májusában filmszerűen és érzelemdúsan megjelent a tudatomban ez az esemény úgy, ahogyan az a szeptember 11-i délutáni rendkívüli híradásokban látható volt a televíziókban. [II.] 1997. augusztus 31, Párizs. Diana hercegnő közlekedési baleset áldozatává válik Dodi al Fayed társaságában. Augusztus 31-én éjszaka ezt a balesetet álmodtam, miközben az éppen megtörtént. [III.] 1998 egyik nyári éjszakája Magyarország eldugott falujában. A kora hajnali órákban úgynevezett "diszkóbaleset" történik, amelynek eredményeképpen egy fiatalember súlyosan megsérül, aki mind a mai napig magán hordozza ennek az éjszakának a nyomait. Én magam az igazak álmát aludtam az onnan mintegy 20 kilométerre lévő otthonomban, a tudatom viszont jelen volt a baleset kezdetétől a végéig, tulajdonképpen én is megéltem az esetet. A megtörtént eseményeket később úgy adták vissza a szemtanúk illetve a sérült, ahogyan azt a tudatom aznap éjszaka érzékelte.
Az előbbi példákban egyaránt előfordult spontán és tudatos érzékelési folyamat is. Mindegyikre elmondható, hogy amikor távérzékelési folyamatot végzünk, létrejön egy bizonyos OBE (out of body experience - testen kívüli) élmény, mikor is tudatunk kilép testünkből, és az előzőleg megadott célhoz "utazik". Úgy is fogalmazhatnánk, hogy kivetítjük az elménket, majd leírjuk a helyszínen kapott információkat egy lapra a megadott célról.
A példák és a párhuzamok sorát még lehetne folytatni, viszont számomra ezek alapján világosan és egyértelműen kiderült, hogy a László Ervin által leírt kérdések nem csak a megfogalmazásuk miatt nem eldöntendő kérdések, hanem igenis nyílt felvetések, amelyek megértéséhez tudományos evidenciák felállítása szükséges. Ennek egyik alkalmazandó módja a távérzékelés."

F: http://www.remoteviewing.hu/

Ezúttal könyv ajánlás! :)

Nem olyan régen felkérést kaptam, hogy véleményezzek egy könyvet. Először meglepett eme megtisztelő felkérés, ám első zavarom után, természetesen belementem, hogy elolvasom és véleményezem.

 Bár korosztályát tekintve valahogy nem az én ízlésemnek gondoltam, azonban engedtem a belső kis hangnak, ami azt súgta érdekes lesz. És valóban. Nem csalódtam, sőt.

 Sokkal több minden van ebben a könyvben, mint amit gondolnánk. Sok-sok olyan apró dolgot találtam benne elrejtve, amivel többek között itt a blogban is már foglalkoztam. Érdekes, izgalmas könyvnek jellemezném, ami felnőttek számára is tökéletesen érthető, sőt, tovább megyek, mert irányadó lehet olyan embereknek, akik előszeretettel keresgélnek érdekességek után. Tény, hogy fiatalokról szól főleg, lévén ifjúsági könyv, tehát azt gondolhatnánk, hogy mi felnőttek nem fogjuk élvezni, de ez kicsit becsapós.

  A fantázia kérem nagy kincs, és általa válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, amelyekről nem is gondolnánk, hogy egyáltalán foglalkoztatnak bennünket. Ebben a könyvben minden megtalálható, ami a figyelem felkeltéséhez szükséges lehet.

 A mai fiatalok is már jóval a korosztájuk előtt járnak, éppen ezért számukra is tökéletes olvasmánynak tartom. És még nincsen vége természetesen, hiszen lesz folytatása. Biztos vagyok benne, hogy a további részei is ugyanilyen érdekes olvasmányok lesznek.