A professzor nem más állít, hogy ez az eltérő nyelv, amin az írnok az üzenetét közölni akarta, az egyfajta proto-magyar.nyelv lehet. Különösen figyelemreméltó, hogy a szfinx-kultusz nem volt elterjedt az egykori Római Birodalom területén, így a lelet egy ókori vallási kisebbségről is képet ad.
A szóban forgó Daciai szfinx a fenti képen a második (kép forrása). A szobor egykor egy Kemény vezetéknevű gróf műgyűjteményéhez tartozott, de az 1848-49-es forradalmi események alatt elveszett, azonban rajzolkból ismerjük, hogy nézett ki. A szobor állítólag származási helye az egykori Római Birodalom Dacia (mai Románia) tartományának Potaissa nevű városa, amely ma Torda névre hallgat - történelmi jelentőségű város, híres sóbányája majdnem 200 éven keresztül termelt jelentős mennyiséget, 1990 óta turistalátványosságként látogatható.
A professzor szerint a tordai szfinx a naxiai szfinx másolata, és állításának igazságára több érvet is felvonultat, miszerint:
A két szfinxnek hasonló fejpántjai vannak.
Mindkettő négyszögletes talapzaton áll.
Mindkettőnek elülső lábai kissé túlnyúlnak az emelvényen
Mindkét szfinxet úgy tervezték, hogy magasan a levegőbe emelkedjenek, egy oszlop (Naxos szó oszlopot jelent) vagy egy vaskapocs (Potaissa) segítségével, amelyet egy faoszlopba lehet behelyezni.
Mindkét szfinx elülső lábai alatt több mély dudor található.
A szobor eredetének tisztázása után a következő megfejtendő probléma maga a felirat volt, ami a fenti képen látható. Dacia római tartományként 106-tól 275-ig volt számon tartva, és lakói a birodalom minden részéről érkeztek.
A korabeli feljegyzésekben körülbelül 3000 név maradt fent, akik egykor Potaissa környékén éltek, ezeknek a neveknek a 14%-a görög eredetű. A görög nyelv jelenléte egy Potaissa-i egykori fürdőben talált egyiptomi-görög istenszoborból következtetve valószínűleg görög telepeseknek köszönhető - ám a görög betűk használata nem vall minden esetben a görög nyelv használatára: a hellenisztikus befolyás alatt lévő tartományok lakói ugyanis sokszor saját nyelvük írására is görög betűket használtak (ezt az állítást több korabeli tárgyi lelet is bizonyítja, a latin nyelv ókori kiejtését is onnan tudjuk, hogy leírták görög betűkkel fonetikusan), így elméletileg a felirat a tartományban beszélt bármilyen nyelven íródhatott. Tehát szerinte a felirat jelentése "íme imádd, itt híres oroszlán". Révész Péter a tanulmányában részletesen levezeti, hogyan jutott erre a következtetésre - a professzor széleskörű tudással rendelkezik mind az ógörög, mind a modern görög írásmódban, és a korabeli írásrendszeri módoknak is alapos ismerője, valamint a legmodernebb technika is a segítségére áll. A szöveget ha magyarul olvassuk, csak két szó, a "híres" (hieres - szent) és az oroszlán (arslan) idegen eredetű, a többinek magyarul van csak értelme.
Nimródot pedig köthetjük az Oroszlánokhoz is.
Úr-Nim, az Oroszlán, kitől a Nem ered,
Nim Elámnak neve, tudja okos fejed,
Ním-et Oroszlán nép, zászlaján hordozza,
Angol a Napistent oroszlánként hozza.
Rúd meg egy petrence, hosszú is, veres is,
Kocsi rúdja lenne, igen is, meg nem is,
A Vörös Oroszlán ekként maga a Nap,
Másként az Órion, mondja táltos, s a pap.
Ő maga a Vadász, azután a Kaszás,
Lelkek vezetője, de nem az ős Patás,
Ő a Kilenc Vitéz, Vezér úr, ki vezet,
Amikor elhunytál, adjál neki kezet.
Nimród a Nagy Vadász, az Úristen előtt,
El se jött még az Úr, s már sok vadat lelőtt,
Sok kardfogú tigris bánta kődárdáját,
S barlangi oroszlán kerülte lándzsáját.
Kardfogú, s Késfogú kedvenc étke népünk,
Ebből a vadászból mi bizony nem kérünk,
Barlangi oroszlán, balti tigris, s medve
Nimrúd nyilaitól leszön általverve.
Nimrúd a magyarok vadászó ősapja,
Nagy Vörös Oroszlán, ki az éltet adja,
Gondolt egyszer egyet, mene lánynézőbe,
Gyönyörű lányokkal enyeleg évődve.
E naparcú lányok népe volt a szapir,
Kedvenc drágakövük a csillogó zafír,
Ruhájuk piros ház, szemük kéklőn ragyog,
Szemük elbájoló, kis égő csillagok.
Ankisza a leány, ki rá hálót vete,
Ankisza lett Nimrúd égő szerelmese,
An a Menny, Ki a Föld, Sza a népünk neve,
Anki An istennek neje volt eleve.
Tudni kell, a lányzó valójában lángzó,
Heves, forró, izzó, tüze naputánzó,
Lán a Naporoszlán, a Lán hosszú hajú,
Minden szapir leány naporoszlán fajú.
Ezért az oroszlán Leon, Lion nevű,
A Leány tüzes nap, lángja sütő hevű,
Hajadonnak haja folyik, mint a nagy Don,
A Csaj folyó hajú, haja szép tulajdon.
Szép Enéh, Ankisza tán a szarvas ünő,
A csillagos égbolt feljövő, s eltünő,
Csodaszarvas lenne Hunor s Magor anyja,
Ég és Föld szólója, akárki láthatja.
Nimrúd és Ankisza esküdtek a kőre,
Népük minden tagját hívták esküvőre,
Is-Ku, a Fény-Szájú hívta meg a népet,
Amikor Ankisza s Nimrúd frigyre lépett.
Kő Anya, a nagy Föld, frigyük megáldotta,
Ki Anya, a szent Föld, áldását osztotta,
Termékenység anyja Ankisza szülője,
Ő maga is elment a nagy esküvőre.
Egy férfinak egy nő, ez Ten rendelése,
Dicső szavárdoknak páros kedvtelése,,
Ten kedvében járva, egy nőnek egy férfi,
Nem lehet több nője, akármilyen vérfi.
Aki ezt a törvényt hűen nem követi,
Sátán köpedékét Istenünkre veti,
Bosszuld meg, nagy Isten, a törvényszegőket,
Küldd a Patást rájuk, égesse meg őket!
A hegyen a feltárások során találtak egy kőtáblát.
Az
Oroszlán csillagkép a Nemrut-hegyi oroszlánon
A csillagok elrendezéséből kitűnik, hogy ie. 62-ben volt így látható a csillagkép.
Ezután 25000 évig erről a helyről nem látható.
Eratosztemész is írt róla.
A Nimród oroszlános kőtábla a naprendszer bolygóival, teljesen hasonlatos az esztergomi…
(Az Esztergomi oroszlán: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/az-esztergomi-oroszlan.html)
…négyszer vágott oldalú sumér oroszlán képével…
A törökországi Nemrut-hegy a Világörökség részét képezi, elsősorban a hatalmas kőszobroknak köszönhetően, amelyek a hegy tetején őrzik az ott lévő, még feltáratlan királysírokat.
A hegy tetejét mesterségesen apróbb kövekből megmagasították, ez alatt vannak (?) a sírok.
Nagy Sándor halála után, hatalmas birodalma darabokra esett szét.
A több méter magas kőszobrok az eltelt mintegy 2300 év alatt földrengések hatására ledőltek, de a részek nagyrészt épségben maradtak.
A hegy másik oldalán van ez az oroszán, amely fenséges nyugalommal néz nyugat felé:
Itt még olvasható a Szfinx-ről:
