,,
1.
Körülöttem
az emberek hullottak mint a legyek. Egész életemben.
Kezdődött
gyerekkoromban a testvéremmel, és Apukámmal. Autóbalesetet
szenvedtek, amikor 14 éves voltam. Anyámmal maradtunk ketten a
világ és a fájdalom ellen.
Aztán
jöttek a közeli rokonok halála szépen sorban. Idővel már
hozzászoktam. Mindenhez hozzá lehet szokni. Vagy hozzá kell
szokni-mindegy. Végül anyám is magamra hagyott.
Immáron,
már felnőtt fejjel a legjobb barátnőm elvesztésével
folytatódott eme sanyarú tendencia. Ő alig egy hónapja hagyta el
az élők sorát. Megrázott a halála ez természetes. Nagyon közel
álltunk egymáshoz.
Halála
különös körülményei viszont nem hagytak nyugodni, ezért
próbáltam utána járni, hogyan és miért rabolhatták el pont őt.
És főleg ki volt az aki végül megölte, és testét elhurcolva,
végül ott hagyta egy teliholdas hideg őszi éjszaka az erdőben.
Távol a várostól.
Helen
mindig titkolózott, még előttem is. Ám az utóbbi időben sokkal
jobban, mint régebben szokott. Dolgozott valamin, és nyomozott
valami után. Mindig beleütötte az orrát olyan dolgokba, amikbe
nagyon nem kellett volna, de hát egy olyan embertől, mint amilyen ő
volt, senki sem várt mást. Hajtotta a vágy, hogy a Világról
mindent megtudjon, és azokat közhírré is tegye. Hitt benne, hogy
az emberek okkal születnek és élnek, míg végül okkal is
távoznak. Kérdés azonban, hogy az ő távozásának mi volt az
oka.
Ennek
kiderítése pedig csakis rám várt, hiszen a rendőrség semmit sem
haladt eme rejtélyes haláleset kapcsán. Véleményem szerint, nem
is nagyon törekedtek rá, hogy felgöngyölítsék az ügyet. Ami
roppant módon dühített. Való igaz, hogy Helennek sem volt senkije
rajtam kívül, de ez nem ad felmentést a hatóságnak a nagy erővel
való nyomozás alól.
Magánnyomozó
irodát működtetett évekig. Pontosan tudtam, hogy ez mivel jár.
Azzal, hogy az ügyfelei iránti titoktartás mindennél fontosabb
volt a számára. A munkája megkövetelte.
Furcsa
módon a hagyatéki tárgyalás abból állt, hogy megjelentem egy
ügyvédnél, aki felolvasta Helen végrendeletét. Abban pedig
közölte velem egykori barátnőm, hogy az irodát teljes egészében
rám hagyja. Oké, persze ki másra? De akkor is.
A
rendőrség már átkutatta röviddel a halála után, vagyis miután
rátaláltak a holttestére. Nekem eszemben sem volt odamenni akkor.
Ezért fogalmam sem volt mennyire forgatták fel a helyiséget.
Viszont azzal a döntésével, hogy az egészet úgy ahogyan van rám
hagyományozta, minden megváltozott. Tehát muszáj odamennem. Ez
nem lehet kérdés. Belegondolva nagyon jó kezdésnek is tűnt,
hiszen hátha találok valamit, amin a rend őrei átsiklottak
esetleg. Mondjuk ez nem valószínű, de próba szerencse.
Zsebemben
az ügyvédtől kapott levéllel és kulccsal, az éj leple alatt
elindultam Helen egykori irodája felé, hogy fényt derítsek
halálának okára."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése