Javított formában itt is olvasható.

Egy könyvecském elérhetősége blog formájában.

2017. december 15., péntek

Oktatási rendszer a 21. században....

Hogy hogyan lehet tönkre tenni egy kisdiák lelkivilágát? Elmesélem. Legfőképpen oktatásra alkalmatlan mai tanárok segítségével.
Kezdjük azzal, hogy ebben a rohanó világban nem elég, hogy kicsi gyermek bekerülve az Óvodába, Iskolába, egy leépítási vagy hogy is mondják? -Asszimilációs- folyamat veszi kezdetét, ha ez nem a tervek, elvárások szerint megy, akkor jön a fekete leves.
Ugyanis, vannak különc gyerekek- egyébként belőlük kellene több! Hiszen a cél az lenne, hogy minden gyermek kibontakozhasson a saját maga képességei által- ez lenne az ideális, egy ideális világban- De nem a mostaniban.
Nos, ezek a gyermekek szenvednek a közösségekben, görcsösen megakarnának felelni, hiszen ez frankón beléjük nevelődött, csakhogy nem tudnak. Mondjuk van egy visszahúzódó gyermek, aki minden áldott nap gombóccal a torkában és a gyomrában megy iskolába. Megfelelés a rendszernek, a tanároknak, mindenkinek. És akkor a tanár nem röstell értetlenkedni, mire fel feszeng, görcsöl a gyerek, láthatóan görcsöl, hiszen remeg, reszket, ha megkell mukkannia már rosszul lesz akár. Erre aztán jön a taktikai váltás, óóóó, hát akkor szégyenítsük meg a kölköt, mert hát mi az hogy nem képes beilleszkedni. Egy egyébként nyugodt, kedves, csendes, őszinte gyermek. Ha őszintén elmond valamit, mit kap? Megalázást a többi gyerek szeme láttára, leüvöltve a feje, többiek röhögnek, a tanár nagy elégedettségére. A helyett, hogy ha valami probléma van, és nem tetszik a tanárnak valami, fogna magát, behivatná a szülőt és ketten megbeszélnék, mert bizonyára megvolt az oka mindennek, és nem a gyereket kell megalázni! Az ilyen a szememben se nem tanár, se nem felnőtt és még csak apának, anyának sem való!!! Aki tanár létére képtelen arra, hogy minden egyes gyermeket, rá bízott kicsiny csemetét szeressen és azon legyen hogy fejlődjön, és inkább azon munkálkodik, hogy tönkre tegye a lelkét, az ássa el magát jó mélyre! És akkor a későbbiekben meglepődnek, felháborodnak, ha a felcseperedő gyerek szemében már semmiféle tekintélyük nincsen, sőt akár még nekik is mennek? Tényleg meglepő lenne ezek után? Aligha.
Hogy hogyan lehet egy őszinte, kedves gyerekből, apránként szívtelen, kegyetlen, mindenkire fújó kamaszt, majd pedig felnőttet faragni? Többek között kérem így! Rendjén van ez????

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése