remote viewing

Az emberi agy egy csodás szerkezet. A távérzékelésre bárki képes lehet.

,,A remote viewing, angol kifejezés = távérzékelés, távolba látás. A távérzékelés (angol kifejezéssel: remote viewing) a tudatban keletkező állapot. Olyan tudati folyamat, amely során egy személy megváltozott tudatállapotban az ismert érzékeken túli észleléssel képes részletes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról (stb), és az információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt. A folyamat tértől és időtől független. A távérzékelés szándékosan létrehozott és irányított tudati folyamat, amely egy meghatározott cél adatainak, információinak megállapítására irányul, amelyről az érzékelőnek nincs tudatos információja az érzékelés időpontjában. A "tőle akár jelentős távolságban lévő" kifejezés értelmezése a végtelenben végződik, azaz az érzékelés távolságának csak a remote viewer (a továbbiakban: távérzékelő) tudata lehet a határa. Erre példaként említhető Ingo Swann amerikai távérzékelő 1973-as úgynevezett Jupiter RV Próbája, amely egy volt a számos korai kísérletek között, amelynek során megkísérelték feltárni az emberi elme kiterjeszthetőségének határait, ez esetben a Jupiter bolygóra. Ez a próba a távérzékelőnek semmiféle nehézséget nem okozott. A kísérlet során Swann információkat közölt a Jupiter bolygó akkor még felderítetlen gyűrűiről, holdjairól.
A távérzékelés definíciójában megfogalmazott "nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt" kitétel természetesen arra utal, hogy a távérzékelő nem fordul segédeszközökhöz a kísérlet céljára vonatkozó információk megszerzéséhez, ahhoz csupán elméjét használja. Nem minősül segédeszköznek a távolbalátás-távérzékelés folyamatában szükségesen felhasznált tárgyak, amelyek csupán az egyes kísérletek funkcionalitását szolgálják (például papír, ceruza, diktafon, stb).

Mindenképpen el szeretném kerülni, hogy ismétlően leírjam azokat a meghatározásokat, amelyeket az interneten százszámra elérhetnek. Egyszerűsítve így foglalhatjuk össze a mentális távérzékelési folyamatot: a remote viewing (távérzékelés) egy olyan személy beszámolója tőle bármilyen fizikai távolságra elhelyezkedő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról, folyamatokról (stb), akinek tudata az adott helyre, időpontra vetül ki, majd az ott tapasztalt információkat dokumentálhatóan átadja. A távérzékelőnek természetesen rendelkeznie kell egyfajta affinitással az érzékeken túli észlelésekkel kapcsolatban, és alapképességgel, ami lehetővé teszi számára a távolbalátás-távérzékelés megvalósítását, azzal együtt, hogy elméletileg minden ember képes kölcsönös mentális interakcióra.

Hogyan működik?

A távérzékelés a mélytudat teljesen természetes folyamata. Akkor működik a leghatékonyabban, ha semmiféle módon nem erőltetjük. A tudat mély állapotában akár a teljes Világegyetemből ismeretekhez juthatunk. A távérzékelés igazából nem más, mint a megérzés, az intuíció olvasása.
Távérzékelésre - mivel ahogy az előbb is olvashattuk, a tudat egy folyamata - általában minden ember képes, az alapvető képességek mindenkinek a rendelkezésére állnak. Ösztönösen többeknél elő is szokott fordulni, amelyet a tudatos, reális elme többnyire elnyom, az ilyen embereknél rendszerint maximum elillanó emlékkép marad a tudatban. Ezeket az ösztönös kezdeményeket tanulható keretek közé helyezve bárki képes lehet tudatosan távérzékelni. A tudatosan létrehozott távérzékelés olyan tudományos alapossággal összeállított folyamat, amely segítséget és lehetőséget ad az embernek veleszületett, alapvető pszí-képességeinek összefogására, és adott célra történő alkalmazására. A távérzékelés során a szubtérből kapott ismereteket már azelőtt rögzítik, mielőtt a tudatos agy elemző folyamatai megzavarhatnák a normális érzékelési folyamatát, vagy a racionalitásával vagy a képzelet révén. Felépített távérzékelési folyamat során, ha a tudatos agy kísérletet tenne az eljárástól való eltérésre, vissza kell vezetni a megfelelő útra. Ha ugyanis a tudatos agy sikeresen átvenné az irányítást, akkor innentől kezdve a kapott adatok használhatatlanok lennének.
A távérzékelés mindig egy adott célra összpontosít. A cél bármi lehet, amiről információt szeretnének megtudni: egy hely, esemény, adott személy, tárgy, objektum, folyamat, dokumentum, stb. A gyakorlott távérzékelők többszörösen összetett feladatok megoldására is képesek.
A távérzékelési eljárás előkészítéseként szükséges meghatározni a cél koordinátáit, vagy fedőkódját. Ez általában két darab, egyenként négy karaktert tartalmazó karakterláncból áll, amelyet a megbízó határoz meg a céllal való társításkor. A kóddal, illetve koordináta meghatározásával rögzül a cél a közös tudatmezőben, amelyből aztán a távérzékelő a távérzékelési ülés folyamán visszanyeri ezeket az információkat. A távérzékelő természetesen nem tudja, hogy a kódok mire vonatkoznak, mit takarnak, hiszen úgy a valós életből rendelkezésre álló információkat közöl(het)né az ülés folyamán.
Számos kísérlet igazolja, hogy a tudat pontosan be tudja azonosítani a célt még akkor is, ha annak csak a koordinátái (kódja) vannak megadva. Egy helyes távérzékelési folyamat szigorúan kidolgozott tudományos protokoll mentén zajlik, a távérzékelő a folyamat végéig semmiféle információt nem kap az információnyerés alapjául szolgáló célpontról.
Különféle módszereket dolgoztak ki az emberi tudat távérzékelés során alkalmazott helyes működésének kiváltására. Valamennyi módszer közös abban, hogy egyfajta "megváltozott tudatállapotot" igyekeznek létrehozni, és ebben a megváltozott tudatállapotban törekednek az adott célra vonatkozó információk megszerzésére. Mindezen módszerek célja és eszköze: a lehető legteljesebb módon leszűkíteni és kizárni a hétköznapi élet zajait, zörejeit, zavarait, a kísérletben részt vevő személy figyelmét elterelni az öt fizikai érzékszervről, és tudatosságát elmozdítani tudatküszöb alatti észlelésének irányába. Ez az állapot abban a pillanatban elérhetővé válik, amikor az alany tudatossága nem szögeződik az élet fizika oldalához. A megfelelő állapot előidézéséhez különféle meditációs technikák használata javasolt.
A cél koordinátáinak, kódjának ismeretében a távérzékelő az általa használt módszerrel megváltozott tudatállapotba juttatja magát, majd a (szintén általa elsődlegesen használt) megfelelő rv-protokoll segítségével meghatározza a cél információit.

A megváltozott tudatállapot jellemzésére William James (amerikai pszichológus, filozófus, 1842-1910) ezt írta híres megjegyzésében: "...normális éber tudatunk... csak a tudat egyik sajátos állapota, míg körülötte tőle csak homályos védőernyőkkel elválasztva, egészen másfajta tudat formái léteznek. Egy életet leélhetünk anélkül, hogy gyanítanánk létezésüket; de alkalmazzuk csak a kellő ingert, s egyetlen érintésre megjelennek a maguk teljességében." [1] A távérzékelési folyamat lefolytatásához megfelelő tudatállapot elérésének begyakorlását követően ezek az elősegítő megoldások akár el is hagyhatók.

Mitől működik?

A remote wiewing működésének kulcsa az emberi tudatban rejtőzik, azon belül is az emlékezésben. "Az emlékezés, valamint az érzékeken kívüli információcsere meghaladja azokat a képességeket, amelyeket eddig hagyományosan az emberi agynak tulajdonítottak. Különleges körülmények között az emberek, úgy tűnik, képesek rá, hogy visszaemlékezzenek bármely, vagy talán minden tapasztalatukra és talán mások tapasztalataira is; és alkalmilag hatással lehetnek téren és időn át egy másik ember lelki és testi állapotára. Úgy tűnik, egyedek, sőt egész kultúrák képesek láthatatlan kapcsolatba lépni egymással oly módon, hogy ötleteiket és alkotásaikat megosztják egymással a hagyományos és kölcsönös információcsere keretein túl is." [2]
Ezekről a valóságban meglévő, és az anyagi világban élő ember számára tudati ellentmondásoknak látszó témákról az alábbi kérdések tehetők fel:
· "Miként lehet, hogy az emberek egynegyede -és nemcsak az érzékeny típusok- azzal a képességgel bír, hogy távérzékeléssel "leolvassa" annak a személynek a tudatát, akivel kapcsolatba lép?
· Hogyan képes valaki spontánul és közvetlenül hatni egy másik személy agyára és tudatára -sőt talán óriási távolságból "belenézni" a másikba, és megmondani, mi baja van az illetőnek?
· Lehet-e, hogy együtt meditáló embereknek van valamilyen csoporttudatuk -és ez a közös tudat hatással van más emberek testi állapotára?"

"Mindezekre a kérdésekre létezik közös válasz. Amit itt, ebben a (kiragadott) felsorolásban megkérdeztünk, lehetséges, ha azt tételezzük fel, hogy a világegyetemben előforduló dolgok és események között finom és folytonos kapcsolatok vannak. Ha léteznek ilyen "kozmikus kapcsolatok", akkor a mikrorészecskék tudomást szerezhetnek egymás állapotáról bizonyos koordináta-rendszereken belül; az élő szervezet genomja kapcsolatban állhat a környezet megelelő vonásaival; az emberi agyak és a tudatok pedig téren és időn túl léphetnek közvetlen kapcsolatba egymással." [3]

Mivel ez a ismertető tulajdonképpen a távérzékelés (remote viewing) leírásáról, lehetséges alkalmazásairól szól, részleteiben nem térek ki az úgynevezett bizonyítékok felsorolására. Személyes példáimból (HunViewer) három konkrétumot azonban megjelölök, amelyek a létező tudatok téren és időn kívüli összekapcsolódásával jöttek létre a valóságban: [I.] 2001.09.11., a WTC elleni művelet, amelynek során az ikertornyok megsemmisültek az amerikai metropolisz szívében. E dátum előtt öt hónappal, 2001 májusában filmszerűen és érzelemdúsan megjelent a tudatomban ez az esemény úgy, ahogyan az a szeptember 11-i délutáni rendkívüli híradásokban látható volt a televíziókban. [II.] 1997. augusztus 31, Párizs. Diana hercegnő közlekedési baleset áldozatává válik Dodi al Fayed társaságában. Augusztus 31-én éjszaka ezt a balesetet álmodtam, miközben az éppen megtörtént. [III.] 1998 egyik nyári éjszakája Magyarország eldugott falujában. A kora hajnali órákban úgynevezett "diszkóbaleset" történik, amelynek eredményeképpen egy fiatalember súlyosan megsérül, aki mind a mai napig magán hordozza ennek az éjszakának a nyomait. Én magam az igazak álmát aludtam az onnan mintegy 20 kilométerre lévő otthonomban, a tudatom viszont jelen volt a baleset kezdetétől a végéig, tulajdonképpen én is megéltem az esetet. A megtörtént eseményeket később úgy adták vissza a szemtanúk illetve a sérült, ahogyan azt a tudatom aznap éjszaka érzékelte.
Az előbbi példákban egyaránt előfordult spontán és tudatos érzékelési folyamat is. Mindegyikre elmondható, hogy amikor távérzékelési folyamatot végzünk, létrejön egy bizonyos OBE (out of body experience - testen kívüli) élmény, mikor is tudatunk kilép testünkből, és az előzőleg megadott célhoz "utazik". Úgy is fogalmazhatnánk, hogy kivetítjük az elménket, majd leírjuk a helyszínen kapott információkat egy lapra a megadott célról.
A példák és a párhuzamok sorát még lehetne folytatni, viszont számomra ezek alapján világosan és egyértelműen kiderült, hogy a László Ervin által leírt kérdések nem csak a megfogalmazásuk miatt nem eldöntendő kérdések, hanem igenis nyílt felvetések, amelyek megértéséhez tudományos evidenciák felállítása szükséges. Ennek egyik alkalmazandó módja a távérzékelés."

F: http://www.remoteviewing.hu/