Javított formában itt is olvasható.

Egy könyvecském elérhetősége blog formájában.

2016. augusztus 27., szombat

Érzelmek nélkül...









Kívántátok már valaha is, hogy bárcsak ne lennének érzelmeitek, mert azok folyamatosan csak megnehezítik a napjaitokat, életeteket? Bárcsak lenne egy varázsgomb, amit ha megnyomtok, varázsütésre lesöpritek magatokról a negatív hatásokat, és minden mehet szépen tovább. Mintha a sima víz tükrét soha nem zavarhatná meg a vízbe dobott kavics által keltett hullám. Persze ez csak akkor lenne jó, ha mi magunk dönthetnénk el, melyik érzelmet nem kívánjuk az életünkbe, egyébként elég sok problémával szembesülnénk.
És bizony vannak olyanok is, akik életéből hiányoznak az érzelmek:

,,Az alexitímia tünetei viszonylag jól felismerhetőek. Az ilyen ember cseppet sem közvetlen másokkal. Inkább zárkózott személyiség, aki semmilyen érzelmi témáról nem tud beszélgetni. Olyan témákat keres, amelyek érzelmektől mentesek. Észre lehet venni, ha valaki nem képes beleélni magát a másik helyzetébe, nem érzi át a problémáját, fájdalmát, örömét. Távolságtartó típus: nem lehet közel kerülni hozzá, ha valaki igyekszik is, viszonzásra nem talál, ezért nem próbálkozik sokáig.

Az alexitímia tünete szintén, hogy a beteg nemcsak hogy nem tudja értelmezni érzéseit, hanem kezelni sem képes őket, még a legalapvetőbbeket sem. Nagyon kevés olyan érzelem van, amelyet egyáltalán meg tud nevezni. Mivel a hétköznapokban felmerülő érzelmi szituációkat nem tudja kezelni, ha valamilyen kellemetlen helyzet áll elő, többnyire menekülőre fogja, vagy pedig indulattal reagál.
Hogyan állapítható meg az alexitímia?
A környezetében élők többnyire nem tudják megfogalmazni, mi lehet a baj az érzelmi analfabétával, csak hidegnek, távolságtartónak látják. Testi tüneteket azonban produkál. Felfokozott érzelmi helyzetekben az alexitímiás nem okolja az érzéseit, hiszen nem kapcsolja össze a kettőt – ellenben váratlan testi tünetei lesznek. Ezeket észlelheti, ezek miatt fordul esetleg orvoshoz, ő vagy egy hozzátartozója. Jellemző például, hogy ha valamilyen sérelem, bántás éri, fejfájással reagál.

Az érzelmi analfabétizmus a pszichoszomatikus betegségekkel áll összefüggésben. Okát feltehetően a családi háttérre lehet visszavezetni – azok a gyermekek például, akiket az édesanyjuk már kisbabaként sem szeret, nem ölel meg, nem figyel rájuk, mindezt úgy értékelik, nincs értelme az érzelmeiket kifejezni.
Az érzelmeket később is veszélyes dolognak gondolják, úgy érzik, nem szabad magukat kiadniuk, mert akkor a másik fél nem vesz róluk tudomást. Az érzelmek elnyomása, megakadályozása nyomán alakulhatnak ki betegségek, elsősorban pszichoszomatikus betegségek.
Magyarázat lehet ugyanakkor a problémára az is, ha nem kommunikál egymással megfelelően a két agyfélteke. A jobb felel az érzelmek átéléséért, a bal pedig a beszédértésért – ha viszont a kettő között kommunikációs zavar lép fel, a beteg nem tudja kifejezni érzéseit."
F: napidoktor

Akárhogy is legyen, én úgy vélem, hogy egyszerűbb lenne az élet, ha lenne egy csodagomb rajtunk. Persze-persze ,,kellenek"(kinek???) a negatív tapasztalatok, érzések is, hogy azokon keresztül is tanuljunk, de a negativitás csak depit szül, és az mégis kinek jó... Megpróbálhatjuk máshogyan felfogni a rossz dolgokat az életünkben, de vajon csak hazudunk magunknak, és a környezetünknek is? Azzal igen, ha azt mondjuk kutya bajunk, de közben belül üvöltünk és törünk, zúzunk. A probléma csak az, hogy megélni a negatív dolgokat, és túllépni rajtuk piszok nehéz munka! Ráadásul mire felépíted magad ismét a darabokra hullott romokból, és kezdenéd éppen azt érezni, hogy minden a helyén van, biztosra veheted, hogy a francos élet ismét próbára tesz, vajon mennyire könnyen hullasz darabjaidra... és akkor rájössz szépen lassan, hogy soha ne örülj semminek, ne merészelj örülni!!, mert akkor megint jön a nagy bummm- és nem a jó értelemben...

2016. augusztus 9., kedd

Töprengés









Időnként talán mindenki eltöpreng azon, hogy van-e olyan, amit úgy hívunk Sors! És még ha van is, megkerülthető, kikerülhető, kijátszható?
Mi írjuk magunknak, vagy eleve adott dolog ez a ,,valami"?
Egy adott sorssal születünk, amit jobb elfogadni, vagy harcoljunk inkább ellene? Persze ehhez kell az is, hogy tudjuk, mi is a valódi sorsunk...
Hogy ezt honnan tudjuk? Jó esetben rájövünk, vagy egyszerűen érezzük. Ezt talán leírni, elmagyarázni nem is lehet, hiszen mindenkinek saját magának kell éreznie, hogy helyes úton van-e. Talán erre mondjuk azt, hogy lelkiismeret. Talán csak a kicsi belső hangunk által üzennek nekünk felsőbb körök, és próbálnak a helyes úton tartani. Na persze mi a helyes?Azért elgondolkodtató, hogy azok az emberek, akik törnek előre, átgázolva mindenen és mindenkin, nekik vajon nincsen lelkiismeretük, mert... talán mert ez a sorsuk? Vagy hogy is vagy ez? Egyáltalán érdemes ilyesmiken töprengeni, és van értelme szembe menni a sorssal?
Ha logikusan átgondolom, érdemes elfogadni. Csakhogy a logika nem mindig működik úgy, ahogyan kellene. Valljuk be, elég kevés ember elégedett a jelenlegi életével-mert soha nem jó az ami éppen van, mindig hadakozunk mindennel, de legfőképpen saját magunkkal. Pedig mindenki a nagy gépezet kicsinyke része, és ezért mindenkinek megvan a saját maga feladata ebben az életben.
Ha szembe megyünk a sorsunkkal, akkor talán az élet előbb-utóbb rákényszerít minket, hogy megismerjük saját magunkat, és elfogadjuk azt akik jelenleg vagyunk ebben az életben. Addig kapjuk a pofonokat, kellemetlenségeket, amíg be nem látjuk, bizony ez van, nincs menekvés, és igenis az van ami. Hadakozni szinte felesleges, mert életfeladattal születünk, amit mi vállaltunk be. Ha tetszik ha nem.
Lehet kissebb kitérőket tenni, de előbb-utóbb úgyis visszakerül mindenki arra az útra, amit vállalt.
Akárhogyan is legyen, az első lépés azonban minden esetben feltenni a kérdést- ki vagyok én, miért vagyok itt, mi a sorsom?

2016. augusztus 6., szombat

Kimatika, gabonakörök




http://www.keptelenseg.hu/zene/ritka-zene-videok-egyike-95400

 
Régebben az egyes aratási idényekben felbukkanó jelek elsősorban másmás méretű, egyszerű körök voltak. Az évek folyamán a körök összetettebbé váltak, először egyszerű, majd dupla és tripla gyűrűket találtak körülöttük. Az egyes gyűrűk körkörösen jöttek létre a központi kör körül. Az egyes valódi gabonakörök esetében, a jel széle és a gabonatábla körön kívül eső része közötti körvonal mindig nagyon éles. A gabonakör-jelenség egyik rejtélye, hogy miképpen jöhetnek létre ilyen éles körvonalak.

A kimatika tudománya kimondja, hogy akkor jelennek
meg ismételhető és kiszámítható minták az anyagban, amikor közvetlenül
vibrációra reagál.
F:Kolletív beavatás könyv

Videó:



A REZGÉS TÖRVÉNYE

Minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgésekmanifesztációja. ”A megnyilvánulásban semmi sem mozdulatlan”.


Ma már a modern tudomány is megerősíti az Ókori Egyiptom és kelet bölcseinek állítását, az egész Makrokozmoszban minden, rezgés, e rezgések pedig különböző, rezgésszám tartományokban nyilvánulnak meg.

A Rezgés törvénye azt tanítja nekünk, hogy minden mozog, semmi sem mozdulatlan. A matematikusok megerősítették, hogy minden, ami Világegyetemben létezik tulajdonképp az állóhullámok formájában megnyilvánuló energiák, által létezik.

Így az anyag, az energia, a lélek az értelem és a spiritualitás különböző megnyilvánulásait létrehozó differenciálódás magyarázatot nyer, mindezek nem különböznek egymástól semmi másban, mint rezgéseik frekvenciájában, vagyis mindezek csak különböző rezgés szinten rezgő energiák.
Minél magasabb a rezgés frekvenciaszintje, annál magasabb az illető lény vagy állapot szellemi szintje is.

Bármi, ami a megnyilvánulásban létezik jól meghatározható frekvenciaszinten, rezeg, mozog.
Minden, ami a makrokozmoszban létezik, meghatározott ütem szerint rezeg. Még egy számunkra mozdulatlannak tűnő dolog, mint például egy darab kő is, valójában adott frekvenciaszinten rezeg.
Tudatunk rezgésének emelésével olyan erőket és képességeket ébresztünk magunkban, amelyek létezéséről korábban tudomásunk sem volt. A szó szoros értelmében „felébresztjük” az emberben rejlő jót, ekképpen mi magunk válunk „gyógyszerré” a többiek számára .
F:Balázs Rozália


"Ha meg akarod találni az Univerzum titkait, gondolkodj energiákban, frekvenciákban és rezgésekben!" - Nikola Tesla

"Ha valaki meg akarja tudni, hogy egy királyság vajon jól kormányzott, hogy erkölcsei jók vagy rosszak, a zene fogja nyújtani a választ." - Konfuciusz


http://viszavzsodor.blogspot.hu/2013/10/kukkantsunk-be-ide-is-ii.html