Adam Kadmon-Isteni mivoltunk

Ősidők óta joggal foglalkoztatják a gondolkodó embert a honnan, hova és miért kérdések. Számtalan vallási és filozófiai irányzat jött létre a történelem folyamán, de sajnálatos módon a többségüknek nem a megismerésből normális esetben következő megismertetés volt a célja, hanem sok esetben az emberi hiszékenység kihasználása, a lelkek feletti uralom birtoklása a földi hatalom megszerzése érdekében. A tudás minden időben hatalmat jelentett, így már kezdetben kialakultak a szűk körű beavatottak, és a többséget képező laikus hívők táborai.

Adam Kadmon az "égi ember" ("őstípusú, kettős ember", androgyn, héberül: אדם קדמון) első kisugárzása Istennek a héber kabbalah szerint, aki úgymond JHVH-kozmikus Krisztus. Az Ezsdrásék által készített Tóra helyesen említi, hogy Isten a saját képmására teremti az embert:

Mózes I.
1,27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

-Mivel az ember kicsinyített mása a kozmosznak.

Amikor az ember olyanná válik, amilyennek a Teremtő megálmodta, amikor tökéletesen beteljesedik a Nagy Mű, a teljesség állapotában létező ember, akkor elmondhatja majd magáról, hogy ő Adam Kadmon. Adam Kadmon az égi ember .

ÁDÁM ÉS ÉVA ALMÁJA

Az európai hagyományban a tiltott tudás és a tiltott szerelem megismerésének jelképe volt, és nemcsak a Biblia alapján. A görög mitológia szerint Hesperisek az Ókeánoson túl őrizték aranyalmáikat, amelyeket Heraklésznek kellett megszerezni, hogy halhatatlanná lehessen. Ugyanígy találjuk ezt az ír és a Wales-i mitológiában. Graves híres-neves mitológiája szerint, a három alakban megjelenő Hold-istennő nyújtotta át Párisznak az almát, hogy ezzel az "útlevéllel" juthasson el Élűszion mezőire, a halhatatlanság birodalmába. A germán istenek is egy aranyalmának köszönhették halhatatlanságukat, és ezt a közös indoeurópai alma-hagyományt számos párhuzam erősíti. Amikor a kereszténység inkulturálódott az európai hagyomány tengerében, kézenfekvő lett hogy a jó és gonosz tudásának fája, ahol az élet és a halál kérdése eldőlt, almafa volt. Az ókeresztény és a bizánci hagyományban legtöbbször fügének képzelték a tiltott gyümölcsöt, ami Nyugat-Európában egyre inkább almává változott. Ebben az is segített, hogy a Vulgata szövegét félreértették. 1 Móz. 2:9-ben azt olvassuk, hogy: "lingnunque scientiae boni et mali /és a jó és gonosz tudásának fáját/ sarjasztotta Isten a földből. A latin nyelvben a malus jelentése: rossz, míg a malum az almát jelenti. A két szót összetévesztették, vagy a titokzatos fa meghatározójának tekintették. Így lesz Jézus attributumainak egyik az alma.

Az alma titokzatos gyümölcs. Nem véletlen, hogy az emberiség öntudatában a legrégibb jelképek egyike. Az almafa volt a „tudás fája”, az alma volt a bibliai tiltott gyümölcs.

Az alma megjelenik az emberiség történelmének különböző helyein és időpontjaiban is. A Paradicsomban a tudás fája közismerten almát termett, és Éva ebből szakított - a kígyó biztatására -, hogy Ádámot a bűn útjára csábítsa. Gondoljunk csak bele, ha Éva nem tépett volna almát a fáról, akkor mi lett volna az emberiség sorsa?

Az almával a görög mitológiában is többször találkoztunk. Az egyik ismert történetben a bor istene, Dionüszosz a szépséges Afroditét almával ajándékozta meg. Egy másik történetben pedig Párisz trójai király a három szépség közül Helenének nyújtotta át a győztest megillető aranyalmát.

A “bűnös” almából, amiről a fentiekben már írtam, lassanként a hatalom szimbóluma lett. A császárok és a királyok az arany jogar mellett egy aranyozott "országalmát" is tartottak a kezükben, utóbbi az országot és a földgolyót volt hivatott szimbolizálni.

Egy aranyozott alma egészen a mai napig megtalálható Ausztriában, a Szent István bazilika csúcsán. Amikor a törökök 1683-ban Bécs ellen vonultak, az volt a céljuk, hogy "megszerezzék azt az aranyalmát". Ennek megakadályozásában a magyaroknak fontos szerepük volt.

A II. Világháború után a Magyar Királyi Koronázási Ékszerek, melynek természetesen része volt az országalma is, elkerültek az országból. Nagyon hosszú idő után, fontos tárgyalásokat követően kaptuk vissza az USA-ból. Jelenleg az Országház központi helyén tekinthető meg.

Ősidők óta az ezoterikus tradíció, a titkos tudományok, az okkultizmus, a mágia egyik legfontosabb, legnépszerűbb és leggyakrabban alkalmazott szakrális szimbóluma, titkos értelmű jelképe, természetfeletti erőket hordozó ábrája és rituális kelléke. A pentagramm az idők folyamán a mágia első számú szimbólumává vált.

A pentagrammnak tulajdonított tradicionális jelentések között a legfontosabb a makrokozmikus ős-ember, illetve ember-ős (a kabbala Adam Kadmónja), vagy az ember, mint mikrokozmosz (közismert ábrázolás a pentagrammába rajzolt ember, akinek két lába, két karja és a feje a csillag egy- egy ágában helyezkedik el.)
Szimbolizálja továbbá az ember öt érzékét, a szellem, illetve azt képviselő ember együtt a világot alkotó négy őselemmel, vagy a négy őselem és az ötödik, a mindent átható éther vagy ákása, az ötödik elemet. Az elemi lények (elementálok) négy csoportját, és az őket uraló, irányító égi intelligenciát is.

F: http://www.klausmatefi.lima-city.de/9.html

Adam Kadmon

Az ember alakú ős-kozmosz vagy kozmikus ős-ember motívuma nagyon sok teremtésmítoszban megtalálható, az eddigiekben említett motívumok (Világfa, őstojás) közül talán ez a leggyakoribb. A kozmogonikus mítoszok elmesélik, hogy a makrokozmikus ember mely részeiből jöttek létre az egyes kozmikus dolgok, a bolygók, geológiai formák, az élővilág és a természeti jelenségek.

Ezekben a mítoszokban közös az is, hogy elmondják, hogyan ment végbe a világ teremtése, hogyan áldozták fel az istenek a primordiális embert, miként darabolták fel a testét, és szórták szét testrészeit a világmindenségben.

A teremtés tehát egy gigantikus ember megszületésével kezdődött. Ez a makrokozmikus ember, az ezoterikus elnevezéssel illetve Adam Kadmon betöltötte az egész univerzumot, rajta kívül semmi sem létezett. Minden ebből az ősi létezőből ered: a csillagok, a tengerek és hegyek, a növények és állatok, valamint az emberiség is. A földi ember nem

más, mint ennek az univerzumban szétszóródott makrokozmikus

embernek a mikrokozmikus hasonmása. Ezt az üzenetet hordozza

magában Hermész Triszmegisztosz tanítása is, a Tabula Smaragdina,

vagyis a Smaragdtábla, mely a hermetikusok körében az analógiák

tana néven ismert szöveget tartalmazza: "Ami fent van, megegyező

azzal, ami lent van, és ami lent van, megegyezik azzal, ami fent van,

így jön létre az egység csodája."

A legtöbb kozmikus ős-embert hermafroditának ábrázolják a

mítoszok és a metafizikai tanítások. Így például kétneműnek írják le

a kabbalista szövegek a kozmikus Ádámot, Adam Kadmont, az

archetipikus embert. Adam Kadmon metaforikusan "Isten testét" is

jelenti. Az androgün, azaz a kétnemű ember az alkimista

szimbolikában a bölcsek kövének jelképe, mely a két egymást kereső ellenpólus eredeti egységét, az élet lényegét és a tulajdonképpeni teremtést jelenti.

Az alsó és felső világ megfeleltetéseit legjobban az az ábra szemléltetheti, mely megmutatja, hogy az ember testrészei mely állatövi jegyekkel állnak kapcsolatban. Ahogyan a makrokozmosz rendelkezik a tizenkét jeggyel, ugyanúgy az ember is: a fejétől, mely a Kosnak van rendelve, egészen a lábáig, mely a Halaknak felel meg.

A germán mitológia szerint a világ egy Ymir nevű óriás testéből készült. Ő "az első lélegző lény", aki a sötét, jeges, északi birodalom és a lángoló, tüzes, déli birodalom határán született a tűz és a jég egyesüléséből. Az istenek feldarabolták Ymirt, és testrészeiből megalkották a világot.

Az azték világteremtő egy Tloque Nahauque nevű isten, aki egymaga férfi és nő. Az egyiptomi kozmogóniákból elsőként Osiris története juthat eszünkbe, akit gonosz testvére feldarabolt, és testrészeit szétszórta a Föld különböző pontjain. A memphisi kozmogóniában azonban egy másik mítosz élt Ptah isten teremtéséről. "Történt, hogy a szív és a nyelvhatalmat nyert az összes tag fölött, tanítván, hogy Ő (Ptah) benne van minden mellben és minden szájban..." Az istenek azonban Ptah szájában voltak, mely "kijelentette minden dolog nevét", és nem egyebek, mint Ptah különböző alakjai, manifesztációi. "Ekképpen alakíttattak ki az istenek, Atum és az ő Isteni Kilencessége, akkor minden isteni szó létrejött azáltal, amit a szív gondolt és a nyelv parancsolt..." "Minden dolog tőle jött létre, akár élelem, vagy táplálék, vagy az istenek eledele, vagy bármifajta jó dolog. Ennélfogva találtatott és észleltetett, hogy Ptah ereje nagyobb, mint az összes isteni, és ezért Ptah megelégült, miután megcsinált minden dolgot és minden isteni szót." Ptah az Univerzum Elméje, az egy isten, az önmagában létező. Minden isten és ember az ő elméjének kivetülése. Horus az ő szive, és Thot a nyelve.

A kínai mitológiában a világegyetem ősatyját Pan Ku-nak hívják. Pan Ku, egy tojásból született, 18 ezer évig növekedett, míg végül 90 ezer li(kb. 45 ezer km) magas nem lett. Miután meghalt, testéből keletkezett a világ. Lélegzetéből lett a szél és a felhők, hangjából a mennydörgés, szemeiből a Nap és a Hold, húsából a föld, csontjaiból a sziklák, négy végtagjából a négy égtáj, véréből a folyók, ereiből az utak,verejtékéből az eső és a harmat, hajából és szakállából a csillagképek.

A védikus hagyomány ugyancsak egy mérhetetlenül magas, ember formájú lényből eredezteti a világegyetemet. A neve Parusa, akit feláldoztak az istenek. Testéből lett az égbolt, köldökéből a levegő és lábaiból a föld. Az élőlények összessége csak egy negyede Parusának, míg nagyobb része keletkezéssé és elmúlássá lényegült át.

F: https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/krisztus-tudat/adam-kadmon

Tehát Adam Kadmon a teljesség állapotában létező olyan valaki, vagy inkább valami, egy fogalomszerű valami, amik végül mi is lehetünk, vagyis leszünk, ill. Vagyunk is, csak éppen még nem teljesen.

,,A testetöltött ember szükségszerűen kivettetik a „Paradicsomból”, azaz az egység állapotából, és Adam Kadmon,a szellemi ember spirituális bukását a fizikai sík aranykorának ragyogása követi, amely szükségszerűen megkopik, majd végképp elhalványul. Az ezüst-, majd az érckor állomásainak

végigjárása után az emberi szellem belesüpped a vaskor sűrű és nehéz anyagiságába, és a test tömlöcét minden eddiginél valóságosabbnak, meghatározóbbnak érzi. A mélyponton a teremtő impulzus egy új aranykort, egy felszálló ágat indít az útjára, amely fokozatosan bontakozik ki az

értékvesztett vaskorból. A cirkuláris idő szemléletben teljesen természetes, hogy az új a régiből keletkezik, mint ahogy a főnixmadár is önnön hamvaiból támad fel.

Aki felismerte magát önmagában és másokban, boldog, mert mindenkiben felismerte Istent. Az az ember hazaérkezett. Csakhogy az idáig vezető út nagyon hosszú és küzdelmes. Az egész élet nem más, mint kicsinyített modellje a Világegyetem születésének, önmagából való kibomlásának és önmagába való visszatérésének. Születésünk után viharos gyorsasággal távolodunk a rend állapotától, hogy annak helyét hamarosan átvegye a káosz, a rendszerszemlélet és a sötétség.

Ezen az úton jó darabig célunkat feledve megyünk előre, időnként letérünk egy-egy keskeny ösvényre, azonban az élet vége felé haladva a mellékvágányról visszatérünk az elhagyott útra. "

F:http://www.paramed.hu/tanulmany001.pdf

ajánlom még:

http://boldognapot.hu/blog/adam-kadmon/