Ki
ne tette volna már fel a nagy kérdést: Mi az élet értelme? Mi
célból, okból vagyunk e drága jó Bolygón? És mi lesz velünk a
"halál" után? Egy életünk van csak, vagy esetleg több
is?
Amikor
ide eljutunk, hogy ezek a kérdések megfogalmazódnak bennünk, azt
hiszem az jelenti az út elejét, ahonnan aztán bárhova
eljuthatunk, hiszen nem csak robotok módjára élünk, hanem
elkezdünk gondolkodni is. Gondolkodni olyan dolgokon, amelyek sokkal
fontosabbak annál, mint hogy mi legyen ma az ebéd, mi lesz a
munkahelyemen, vagy mekkora dugóra számíthatok, stb...?
Érintőlegesen
már esett szó a fenti kérdésekről, több irományban is. Viszont
úgy gondolom ez megér egy külön írást.
Menjünk
sorjában.
Mi
az Élet értelme:
Mi
más, mint a fejlődés. Folyamatos tanulás, a tapasztalatokon át.
Legyen az jó vagy rossz, mindegyiknek ugyanaz a célja. E cél pedig
a Tapasztalás.
A
második kérdésre a válasz, adódik az elsőből. Miért vagyunk e
Bolygón, és mondjuk nem máshol? Erről már tényleg volt szó
bővebben is.
Az
utolsó két kérdés szinte ugyanabba a csoportba sorolható. A
fejlődéshez vezető út több életen át vezet. Ha akarjuk, ha
nem. Ez így volt mindig, és így is lesz még bizonyára egy jó
darabig. Persze mindenki rendelkezik szabad akarattal- na ebbe inkább
ne menjünk bele bővebben-, mert inkább bizonyos szintig. De lényeg
a lényeg, hogy dönthetünk úgy, ennyi elég volt, és neeeem
akarunk tovább élni ebben a nymorult életben, ilyen vagy olyan
okból kifolyólag. Ok milliónyi van, kb. mint csillag az égen.
De!
Ilyenkor álljunk egy pillanatra és mérlegeljük a lehetőségeinket.
Oké, pocsék az élet sok ember számára, de egyrészt minden
nézőpont kérdése, és minden rosszban van valami jó is. Csak
megkell próbálni megkeresni azt a bizonyos jót. Lehet, hogy éppen
akkor, abban a pillanatban nem látható, hanem majd csak kicsit
később, és visszagondolva fogod megállapítani, ha ez meg az
akkor nem történt volna, most nem lennél ott, ahol éppen vagy.
Bonyolultnak tűnik? Pedig nem az!
A
másik dolog, amin érdemes elgondolkozni picit, hogy ha ezt az
életet megszakítom, mondhatom úgy is, hogy- bedobom a törölközőt-
akkor azzal csak azt érem el, hogy mivel ezt az életet, és
tapasztalásokat nem vittem végig, így nem oldottam meg sok egyéb
problémát, és nem tapasztaltam, akkor bizony a következő életben
is ugyanezekkel a dolgokkal fogok szembesülni. Ha egyszer nem
tetszik a jelenlegi élet, biztos, hogy ezt szeretném a következőben
is??
Tehát
igen, sok-sok életünk van, és e sok élet által fejlődünk,
okosodunk, és leszünk egyre bölcsebbek. A gyermekek nem a semmiért
bizonyulnak mindig okosabbnak mint a szüleik.
És
igen, van élet a halál után. Egy Más-Világ.
Mikor
pedig végre mindent megtapasztaltunk, mindent átéltünk a sok élet
által- voltunk gazdagok-szegények, bűnözők-áldozatok stb...,
akkor és csakis akkor juthatunk végre Haza, ami nem itt van, és
még csak nem is ebben a dimenzióban.
Sokan
vannak, akik emlékeznek is az előző életeikre! Mindenki tudna
emlékezni, csak tanulás, gyakorlás és idő kérdése ez is.
A
cél minden esetben a hazajutás!
Soha
nem feladni, hanem kitartani, mert csak akkor lehetünk végre
szabadok!
Az
egyik nagyon jó film ezzel kapcsolatban a Felhőatlasz c. Film!
Talán elsőre nem nagyon lesz érthető, de akkor nézzétek meg
újra és újra.
A
lélek halhatatlan, nem pusztítható el, éppen ezért nincs mitől
félni, nincs mitől tartani! Ez egy olyan "titok", amit ha
mindenki elfogadna, talán nem lennénk annyira irányíthatóak,
hiszen akkor nincs félelem, fél-elem bennünk. A lélek maga az
energia, ami képes elválni a testtől, kóborolni téren, és időn
át. Másik helyre, vagy akár más dimenzióba is.
Ha
pedig találunk egy olyan elfoglaltságot, ami leköt, és amit
szeretünk csinálni, úgy a jelenlegi élet is sokkal elviselhetőbbé
válik. Persze a nyitottság sem utolsó szempont.
Az
élet iskolája talán a legnehezebb, de a jutalom a legjobb, amit az
iskola kijárásáért kaphatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése