Lássuk
hát az író legújabb művét.
Igazából
nincsen gond a könyvével szerintem, bár tény, hogy ahogyan
olvasgattam a véleményeket róla, meglehetősen megosztja az
olvasókat. Van aki csalódásként élte meg a könyvet és a
történetet, másoknak pedig kimondottan tetszett. De hát nem lehet
mindenkinek tetsző művet alkotni ugyebár. És nem is kell.
Nekem
még mindig az Infernó viszi a prímet. Ez a könyve sem volt rossz,
sőt kellemes meglepetésként ért, hogy kicsiny hazánkat is
belevette a műbe. Nekem mániám az olyan könyvek olvasása, aminek
mondani valója is van, és amiben olyan elemeket találok, amelyek
után lehet is keresgélni. Ebben ez megvan. Bár az is igaz, hogy
túl nagy végletekig nem megy el, ha a címben rejlő lehetőségeket
nézzük. Ám nem is várhatja senki sem komolyan, hogy valóban
választ képes adni a honnan jövünk, hová tartunk kérdésre.
Hiszen azt mi aligha tudhatjuk. Maximum sejthetjük. Ingázik egy
Isten vagy a spontán létrejövés között. Aztán mintha
megkapnánk a választ és ezáltal a hirte építkezők
leromboltatnának, majd tesz bele egy kis eszmei csavart és szintén
ott vagyunk, ahol a part szakad- vagyis sehol, nincsen válasz.
Szerintem
sokan mások is már tudták a könyv végkimenetelét, ahogyan én
is hamar rájöttem, hiszen ez nem olyan nagy talány. Elég
szétnézni a világban, ráadásul eléggé feszegeti a mesterséges
intelligencia kérdését szinte végig.
Több
érdekes helyre, épületbe is betekintést nyerhetünk olvasás
közben, illetve némileg kitér a Vatikánra is.
Nem
lett a kedvenc olvasmányom az igaz, ám ez semmit sem von le az
értékéből. Magával ragadó és fordulatos, érdekes olvasmány.
Na meg elgondolkodtató is.
Egy jó
író ismérve az, hogy teljes egészében beleveti magát a
kutatásba, és ő ezt meg is tette. Ettől lesz hiteles és
olvasmányos egy mű szerintem, hiszen ezáltal nem teljesen légből
kapott a sztori.
Szándékosan
nem elemeztem részletesebben, mert biztosan sokan még nem olvasták.